Notes

A smaragd íjász hirtelen előtűnik a semmiből a sikátor bejáratánál, honnét a fenébe tudta, hogy itt illegálisan végeztem a dolgomat? Két tömbház között egy három méteres rés van, és pont ide szorultam be. De azért nem adom fel magam ilyen könnyen, hanem büszkén kiállok, azt gondolva, hogy ő egy könnyű ellenfél. Az íjász csak közeledik felém azt veszem észre, hogy egy nőre emlékeztető a testalkata.
- Hm ki van itt? - kérdezi tőlem - Hát pont a legjobb kosztümöt választottál magadnak. Fekete ruha fekete maszkal?
Alaposan megnéz engem, én is átvizsgálom az éles szemeimmel a cuccait. Csak íj, és nyíl a hátán, övén meg valami kis cucclik. A ruhája ténylegesen zöld smaragdszínű, pont ezért smaragd íjász!
- Van egy ajánlatom - szólal meg - Ha most megengeded, hogy levegyem rólad a maszkot, akkor nem foglak megverni, mielőtt börtönbe mennél. Megegyeztünk?
- Ja persze, nem lehet olyan, hogy börtön nélkűl? - kérdezem gúnyolva, mint mindig mély hangon, hogy ne lehessen felismerni. Akárki lehet ez az íjász, de akár lehetne Jessica is mivel rá emlékeztet a legjobban.
- Akkor el kell menekülnöd - aztán gyorsan az íjat a kezébe, és rámlő egy nyílat, de hála reflexeimnek, és így elkapom mielőtt a fejembe talált volna.
- Jó meglepetés - állapodik meg az íjász - Nekem is van meglepetésem számodra.
Még egy nyíllal próbál eltalálni, de gyorsan megfogom, és mi történt? Felrobbant a kezembe, és az erős lökéstől a sikátor végéhez repülök, és nekiesek a falnak, aztán a szemetek közé zuhanok. Hát most megérte mosakodni, és késő éjfélkor meg újra büdös lettem. Hát nagyon borzasztó!
Nagy nehezen feltápászkodok, és egyenesen állok. Az íjász megint elcsodálkozik.
- Hűű ennyi meglepetésed van? Hogyhogy nem ütötted ki magad?
Szó nélkűl nekirontok, hogy valahogy keményen gyúrjam le őt, de ő újabb meglepetéssel áll elő: úgy megrúgja az egyik nagy fémkukát, és tíz métert repül, aztán majd' engem eltalálja. Szerencsére időben félreugrok, hogy ne törjem össze magam.
- A fenébe te! Hogy is szólítsalak? - szólal meg végül az íjász, miután elkerültem a kukát.
- Fenegyerek!
- Hát ez tényleg rád illik, nagyon bátran kiállsz elém, és nem tudlak most se legyőzni. Van még meglepetésed fenegyerek?
Ehhez nem szólok semmit, hanem felugrok a tűzlépcsőre, majd felfelé futok menekülőútat keresve. Hát ez sem valami könnyű ez az íjásznő...