Notes

(első verzió, 2013, aug. 23)
51-es Körzet, Kalifornia

Az 51-es körzet kapuiban éppen két őr beszélgetett.
- Hát Janus, éppen most volt a váltás, és két órát kéne álldogálni.
- Naja. Úgy látom jön valaki.
Erre odanéztek a közeledő emberre, rácéloztak a puskájukkal.
- Mondja csak meg, hogy ki az? - kérdezte Janus.
- Én hogy kicsoda? - dünnyögött a fekete csuklyás alak - Hát tudós vagyok! Jöttem ide kutatni!
- Kérem a jegyzeteit!
Idegen meg odaadta a jegyzeteit. Janus meg végignézte.
- Hmmm Dr., és Ezredes Rodriguez, már szabad az út! - erre kinyitotta a kaput.
Idegen meg elkezdett vigyorogni, viszzakapta a jegyzeteit, és be is ment.
Öt perc múlva a másik őr megszólalt.
- Elég gyanúsnak látom a fekete csuklyást...
Két óra múlva ismét megszólalt.
- Úgy látom hogy nem is gyanús, na gyerünk, őrváltás van!
Mikor beléptek a kapun, hirtelen felrobbant a legnagyobb radartorony...

------------------------------------------------------
New York City, New York
Négy héttel később

Csengetett az óra... Reggel van, fel kell kelni! Tántorogva felkeltem, alig vártam, hogy a buszon legyek, mert éppen ezen a napon mentünk kirándulni. ^^
Nos, én Daniel Eaton vagyok. 19 éves fiú vagyok. Egyszerűen béna srác vagyok, semmit se látok szemüveg nélkül, fogyatékosságom miatt nagyon gyenge vagyok.

(Harmadik verzió)
I. fejezet - A Kezdetek

Augusztus nyolcadika, Vasárnap - 51-es körzet, Nevada

A bázisnak a bejáratai mindig védve szoktak lenni, ezért minden kapunál két őr állt. Négy óránként volt őrváltás. Nemrég megtörtént a főkapunál, és Wilson testvérükön volt a sor. Mindketten tapasztalt katonák, a fiatalabbik testvér alacsonyabb, mint a másik. Örültek ennek, mivel csak akkor tudtak találkozni egymással.
A fiatalabbik már bent volt az őrházba, csak később érkezett a fivére. Első dolguk a testvéri ölelés volt.
- Hat helló tesó! - köszönt az idősebbik.
- Szervusz Janus közlegény, hát meg vagy-e még, ember?
- Én meg, szerencsejátékban legyőztem Lancét! Ugye milyen jó kártyás vagyok? És veled mi újság?
- Hm, csak egy kicsit hiányoznak azok a jó nők a Las Vegasból, neked nem? - kérdezte a fiatalabbik, akit Logannak hívták. Már elmúlt negyven éves, és sok harci tapasztalatai voltak.
- Tudod, hogy engem nem érdekelnek a nők, ezért vagyok én különös nem? - kacagott egy jó nagyot.
Logan ehhez nem szólt semmit, csak figyelte az útat ami a bejárathoz vezetett.
- Jól van - folytatta Janus - Én is besegítek - ezzel mindketten figyelték tovább.
Egy óra eltelt, és jött egy furcsa alak a kapu felé. Mindkét őr csak figyelte, de fogalmuk se volt, hogy ki lehetett ez vajon? Fekete öltönybe jött semmi kiséret nélkűl. Csak egy táska a kezébe. Janus ki is ment, hogy kivizsgálja őt.
- Maga idegen! - szólalt meg Janus, a géppuskájával az alakra rácélozva - Ha csak idetévedett, akkor kérem szépen, hogy forduljon meg, és menjen oda vissza, ahonnan jött!
- Hm, ez vicces - nevetett az alak - Engem meghívtak ide dolgozni, személyesen ezredes, és dr. Rodriguez vagyok.
A zsebéből elővett egy kicsi mappát, és katonasági füzetét bizonyitékként. Janus csak nézte ezeket, majd felhívta a főnökét, hogy ez igaz-e. És igaz is volt, ezért Janus beengedte őt a kapun, azonban Logan nem hitt ennek a gyanús alaknak.
Janus visszatért az őrházba, és Logan rögtön megszólalt.
- Hallod tesó, neked nem volt gyanús ez a bizonyos Rodriguez? Kiséret nélkűl csak öltönybe, kezébe táska? Nekem gyanús.
- Ha ha - nevetett Janus - Nagyon buta tudsz lenni. Megvolt neki a szűkséges bizonyítványai - közbe kinézett az ablakon - Nézd! Egy élénkpiros szempár! Horror film következik! Lesz egy kis bajkeverés...

-------------------------------------------------------

64 nappal később - New York City, New York

Csenget a telefonom ébresztőórája, hát így hét óra lett, már megint. Első félév elkezdődöt úgy egy, és fél hónappal ezelőtt. Lassan kezdnek sárgulni a levelek. Viszont iskolába be kell mennem, eszembe jut aztán, hogy valami kis "kirándulásunk" lesz, mivel biosz tanárom akar izéket mutatni abba a közeli nagy parkban, Willowbrook parkba. Jártam még régen ott, és ebből következtetve szerintem inkább nem park, hanem egy jó kis erdő a város közepén. Unalmas lesz, azt lefogadom.
Egy ideig szundítok még, közbe visszaemlékszem, hogy miket álmodtam, de semmi más nem jut eszembe, csak az, hogy egy fura üstökös halad a Föld felé. Majd belecsapódik egy erdő közepébe, ám de nem túl nagy méretű.