Notes

Bősz Anett: Csináljunk Nyugat-Európát Magyarországon is!

Szeretettel köszöntök minden demokratát! Bősz Anett vagyok, ennek az egyetemnek az óraadója, egy csoportnyi óvodás judóedzője, és a Magyar Liberális Párt ügyvivője. Voltam válogatott sportoló, HÖK-elnök és külföldön élő magyar fiatal is. Aztán hazajöttem Berlinből, és több társammal közösen, megalapítottuk a Magyar Liberális Pártot, most pedig, öt évvel később, itt vagyok, mert hiszem, hogy itt kell lennem. Szeretem a zenét, a szabadságot és a szerelmet, de legfőképp ezt az országot szeretem. És úgy még jobban szeretném, ha újra egy demokratikus jogállam lenne. Ezért vagyok itt. Ezért küzdök minden egyes nap.

Szeretnék egy köztársaságot, ahol senkinek sem kell lehajtania a fejét a bőrszíne, a vallása, az állampolgársága, az anyanyelve, a szexuális orientációja, az anyagi helyzete, vagy a politikai hovatartozása miatt.

Liberálisként egy olyan Magyarországról álmodom, ahol mindenki kihúzhatja magát. Egy olyan Magyarországról álmodom, ahol mindenki tehetsége és szorgalma szerint helyezkedhet el a társadalomban, és ahol nem érhet hátrány senkit azért, mert kritizálja a kormányt. De álmodom egy olyan Magyarországról is, ahol nem jelent jogtalan előnyt, hogy valaki a miniszterelnök barátja vagy esetleg a veje.

Az, hogy meggyengítették a jogállamot, a demokratikus intézményrendszert és a piacgazdaságot, már önmagában dráma. Még ennél is nagyobb baj az, hogy fortélyos félelem igazgat. Az a legnagyobb baj, hogy el akarják hitetni az emberekkel, hogy demokratának lenni szégyenletes. Azt akarják, hogy a fal mellett osonjunk, mert nem értünk egyet a miniszterelnökkel.

Amit a kormány tesz, évtizedekkel veti vissza ezt a társadalmat. Elég arra a félmillió honfitársunkra gondolni, akik elhagyták ezt az országot az elmúlt 8 évben, és nem terveznek hazajönni. De gondolhatnánk azokra az emberekre is, akik nem felelnek meg a Fidesz elképzeléseinek. Emiatt pedig súlyos hátrányokat szenvednek, jogi, gazdasági, és társadalmi értelemben. Ez a kormány milliókat aláz meg, minden egyes napon.

Azonban az elmúlt hetekben valami megfordult. Elkezdünk összemosolyogni. Elkezdtünk hinni. Elkezdtük felismerni egymást. Azokat, akik eddig nem tervezték, hogy szavazni mennek, vagy hogy részt vesznek egy tüntetésen. Azokat, akik hosszú ideje vívják a küzdelmeiket a hatalom ellen, alig látva ennek eredményét. De ennek vége. Nagyon fontos teendőink vannak nekünk, demokratáknak.

Ha 28 évvel a rendszerváltás után, szabad véleménynyilvánításért, szabad sajtóért és stabil, demokratikus jogállamért kell küzdenünk, megtesszük! Ha azért kell küzdenünk, hogy haladó, megbecsült és szabadságszerető tagországa legyünk az Európai Uniónak, amelynek a vezetőjét szívesen látják Brüsszelben, megtesszük!

Ahogy 1848. március 15-én is ezért emelték fel a szavukat elődeink. Ahogy törvény előtti egyenlőséget követeltek az akkori liberálisok: Kossuth, Deák, Eötvös és Széchenyi, és Petőfi is.

Az nem lehet, hogy pedagógusok nem élhetnek az autonómiájukkal, ápolók az emberi méltóságukkal, nők a jogaikkal, romák a továbbtanulás lehetőségével, melegek és leszbikusok az egyenlő bánásmód evidenciájával, vagy demokraták a szólásszabadságukkal. Ha valamiért a parlamentben dolgozni kívánok, akkor az az, hogy ez a folyamat végre a visszájára forduljon, és mind valóban egyenlők lehessünk. Jogainkban és méltóságunkban egyaránt.

Az elmúlt hetekben valami elkezdett kinyílni. Átléptünk egy lélektani határt. Hódmezővásárhelyen olyan reménysugár költözött az életünkbe, amilyennel már nagyon régen nem találkoztunk. Közelebb került hozzánk a változás szele. A rendszerváltás óta nem volt ekkora a tét egy választáson.

A választás tétje az, hogy polgárok leszünk-e újra, vagy maradunk alattvalók. Lesz-e újra szólás- és sajtószabadság Magyarországon? Fel kell szabadítani a sajtópiacot! A választás tétje, hogy lesz-e Magyarországon újra lelkiismereti- és vallásszabadság. Az egyházak elismeréséről független bíróságoknak kell döntenie, nem az országgyűlésnek! A választás tétje az, hogy lesz-e demokratikus, jogállamhoz méltó gyülekezési jogunk. Ehhez új, szilárd alkotmány, és az abban foglaltakat védő, stabil alkotmánybíróság kell.

A választás tétje, hogy a kórházakba visszaköltözik-e az emberi méltóság. Ehhez jól finanszírozott, átgondolt és jól szervezett egészségügyre van szükség. A választás tétje, hogy visszaköltözik-e a szabadság az iskolákba. A KLIK-nek mennie kell! Az iskolákat vissza kell adni a helyi közösségeknek! És végül a választás tétje, hogy lesz-e egy független ügyészség, amely nem a Fideszt, hanem az igazságszolgáltatást szolgálja.

A Változás Szövetsége csak eszköz, a cél a szabad, demokratikus, európai Magyarország. És hogy április 8. után rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés. Válasszatok. Szerintem az MSZP, a Párbeszéd és a Liberálisok közös listája az, amely a változást elhozhatja.

Ha valamiért haza akartam jönni Berlinből, a szabadság fővárosából, akkor az az, hogy megváltoztassuk a magyar sorsot. Ha valamiért értelme van hazajönni Nyugat-Európából, akkor az az, hogy itt, Magyarországon is csináljunk Nyugat-Európát. És – tudják – a jólét ott csak következmény. Egy olyan országért szeretnék dolgozni, amelyben a törtvény előtt és a társadalom többi tagjának szemében is mindenki egyenlő.

Egy olyan Magyarországért küzdök, ahol mindenki az lehet, aki lenni szeretne. Egy olyan Magyarországért küzdök, ahol az is jól érezheti magát, aki keveset keres. Egy Magyarországért küzdök, ahol a kerekes székeseknek joguk van a főbejárathoz. Egy olyan Magyarországért küzdök, ahol nem dől el tizennégy éves korunkban, hogy mi lehet belőlünk. Azért küzdök, hogy ez a kicsi kompország végre kiköthessen a nyugati parton.

Köszönöm, hogy meghallgattak!