Notes

Balassi Bálint szerelmi költészete:

Balassi alkalmas volt a magyar szerelmi líra megteremtésére, a reneszánsz ember öntudatával a szerelmet az emberi élet egyik legfőbb értékének tekintette. Ezt bizonyítja egyik terjedelmes című drámai műve, melynek címe: Thirsisnek Angelicával, Sylvanusnak Galatheával való szerelmükről szép magyar comoedia. Ez a műve 1589-ben keletkezhetett, s a Júlia meghódítására irányuló utolsó kísérletnek tekinthető. Benne egy egészen új műfajt honosított meg a magyar irodalomban, a reneszánsz szerelmi komédiát. Fiatalkori udvarló költeményei s az 1578-ban keletkezett boldog-boldogtalan Anna-versek még csupán a későbbi nagy költő szárnypróbálgatásai voltak. Balassi „tudós” költő volt, amely abban mutatkozott meg, hogy verseinek elég nagy része „fordítás”. Nem szóról szóra fordított, hanem a mű átdolgozásával fejezte ki a maga személyes mondanivalóját. Művein Petrarca hatása érezhető. A költemények ugyan nem hozták meg a várt szerelmi diadalt, Balassi viszont nagy költői tudatossággal versciklussá, magyar „Daloskönyvvé” szervezte verseit. Júlia szerelme ezzel párhuzamosan egyre elérhetetlenebbé vált számára. A Júlia- költemények kifinomult stílusa, tökéletes ritmikája, újszerű strófa szerkezete (ekkor alakult ki az úgynevezett Balassi-strófa), szimmetrikus reneszánsz kompozíciója, ezt a versciklust költészete csúcspontjává avatta.



1. Losonczy Anna (Júlia)

1578-ban szerelmes lett Balassi, választottja, pedig egy férjes asszony, Losonczy Anna volt. 6 évig tartott a szerelem, verseiben Júliának nevezte Losonczy Annát. Nagyon sok művének ihletője Anna, igazi lovagi szerelem (udvari szerelem) fűzi hozzá, ő volt az egyetlen igaz szerelme. Mikor szerelemükre fény derült, Balassit kitiltották a királyi udvarból. Ismertebb Júlia-verse:

Hogy Júliára talála, így köszöne neki

Ez egy énekvers, egy meghatározott, már létező vers fordítása, dallammal együtt. Júliával való találkozását örökíti meg a vers.

Az 1. versszak boldog felkiáltás, a véletlen találkozás által kiváltott üdvözlés. Nincs bevezetője, egy vallomásnak, köszöntésnek fogható fel.

A következő 4 versszakban rengeteg a metafora, ami megfoghatatlan érzelmek teljességét fejezi ki. A metaforák azonosító elemeiben a következők szerepelnek:


a lelki élet értékei (vidámság, édes kévánság, boldogság)
a reneszánsz főúri világ mozzanatai (palotám, jóillatú piros rózsám, gyönyerő szép kis violám)
a női test szépségei (szemüldek fekete széne)
és egyéb értékek (a nap fénye, a szem fénye, az élet reménye)


Ezen belül még a bókok szüntelen áradata jellemzi. Érzelmi, hangulati fokozás van benne. Ebben a 4 strófában leírja, milyennek látja Júliát és, hogy milyen nagy hatással van rá. Valamint a felkiáltások megszaporodását figyelhetjük meg. Ennek a négy versszaknak az első két strófájában Júlián van a hangsúly, a második két strófájában, pedig a lírai énen van.

Ha megpróbáljuk tagolni a verset, akkor azt leginkább úgy tehetjük, hogy:

Első egység: 1. versszak.
Második egység: 2.-4. versszak.
Harmadik egység: 5. versszak.


Az utolsó, vagyis az 5. versszakban visszavesz a vers a lendületéből, és a lovagi szerelem sablonjai itt nagyon erősek. A találkozás körülményit mutatja be. A műben nincs tragikus szerelem, csakis boldog, önfeledt. Ennek a versnek a zenéjét az ütemhangsúlyos technika hozza létre, amelynek az alapja az, hogy a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok váltakoznak. Alapegysége az ütem. Az ütem pedig szótagokból áll. Az ütem minimum kettő, maximum négy szótagból állhat. Virágmetaforáival hatott a népköltészetre.

Darvaknak szól
1-4. versszak: Balassi magáról beszél. Megszólítja a madarakat, irigyli őket, amiért szabadon Júliához szállhatnak.
5-6. versszak: a költő üzenetet küld szerelmének, sok jót kíván Júliának.
7. versszak: a vers keletkezési körülményeit összegzi: a bujdosásban áthidalhatatlan távolság keletkezett Júlia és Balassi között.



2. Szárkándi Anna (Célia)

1591-ben visszatér Lengyelországba (Báthory hívására). Beköszönt életében a második szerelem Szárkándi Anna személyében, aki a Célia-versek ihletője volt. Még 1590-ben Wesselényi Ferencnél vendégeskedett, és ekkor ismerte meg Wesselényiné Szárkándi Annát. Egy feltételezés szerint házigazdája felesége, Szárkándi Anna az ekkor keletkezett Célia-versek ihletője. Ez lecsendesült szerelem volt.

Balassi Célia verseiből már hiányoztak a nagy indulatok, az érzelmi kicsapongások. Ehhez a szerelemhez nem kapcsolódott annyi lángolás, gyötrelem, annyi küzdelem és várakozó reménység. Célia szépségéről és a viszonzott szerelem csendes boldogságáról szólnak. A versek terjedelme is csökken. A Célia-versek „színesebbek”, kimunkáltabbak, mint korábbi szerzeményi.

Kiben az kesergő Céliárul ír

Az egyik legszebb Célia-vers, egy háromstrófás műremek. A vers az öccsét (esetleg lány rokonát) sirató Célia szépségéről szól, központi motívuma a sírás, a panaszszó. Hasonlatok sokasága jellemzi a verset (a versszöveg nagy részét teszik ki). Ezekhez a költő nem fű hozzá megjegyzéseket:

1. vsz.: metaforája érzékelteti az asszony fájdalmát – mint a fiát elvesztett fülemile úgy a testvérét elvesztett Célia.
2. vsz.: képe a szomorú, de vonzó asszonyé – mint tavasszal harmatos bimbós rózsa úgy a sírástól kipirult Célia.
3. vsz.: motívuma egy virágmetafora, mely további 3 képre bomlik:
- félbe tört liliom, mely lehajtja fejét;
- gyöngyként hulló könnyek;
- a könnyek, mint tavasz harmatja, úgy csillognak.


Az első és a harmadik versszak kibontott hasonlatai főként Célia keserű fájdalmát érzékeltetik (a fiát elvesztő fülemile, a félben metszett liliom). A lírai én gyönyörködik a bánatos Célia szépségében. A harmadik versszak szerkezete az előző kettőhöz képest megváltozik, Célia szépségét és megrendültségét is több hasonlat fejezi ki. A verset záró kép visszautal a második strófára, így nem annyira a szeretett nő kétségbeesésére, hanem inkább megújuló szépségére esik a hangsúly. A versben mesteri rímek figyelhetők meg, Balassi már a hangok festő erejét is ízelgeti. A műben ugyanúgy megtalálható a szomorúság, bánat letörtség, mint Célia természeti képekkel érzékeltetett szépsége. A vers mondanivalója röviden ez lehet: Célia bánatos, és szép!