Notes

Jesse erre csak szélesen mosolygott. Tudtam én, hogy valami nagyszerű terve volt! Titokzatos fekete hajú csaj, mindig valami hatalmas tréfát tudott kiagyalni. Egyszer szerelmes voltam Evelin nevű lányba... Tényleg olyan kedves volt, meg minden. Nem mertem neki mondani, pedig ő is szeretett engem. Sokáig addig, amíg Jesse sütire el nem hívott, hárman sütiztünk, és ekkor belőtt egy tréfát: "Olyan szépek vagytok mind a ketten! Miért vagytok szégyenlősök? Igazi szégyenlős pár lehetnétek!".
Mindketten elpirultunk. Ekkor láttam meg, hogy tényleg szeretett engem.Amikor Jessica elment, megkérdeztem Velintől, hogy nem jönne-e át hozzám. Szívesen elfogadta az ajánlatomat, aztán egészen éjjelig a kanapén ülve vegégbeszélgettünk. Sötétség volt, csak kandallóban égett a tűz, Velin álmos lett. Egy ideig némán bámultuk a tűzet, és ő addig pislogott, hogy pont a vállamon aludt el rövid időre - az ő terve volt.
Elnevettem magamba ekkor, és ő felriadt, pisolgva bámult rám, mondta, hogy haza kell mennie. De én mondtam, hogy van jobb ötletem, megfogtam a kezeit, majd lassan összeért a fejünk, és ekkor meg is volt az első csókolózás... Olyan rosszul sült el, hogy Velin rögtön abbahagyta, és kérdőn bámult rám. Nem hagytam, hogy megszólaljon, ezért gyorsan átöleltem őt, és hosszú ideig smároltunk.
Olyan jó izgalmas esténk volt! Akkor éreztem magam igazán boldognak, főleg a nővérem, Lau halála után. A kanapén aludtunk el - semmi szex nem volt, félreértés ne essék! - aztán következő nap Velin úgy döntött, hogy hozzám költözik, mert elege volt a panellakásból.
Jesse második napon hozzánk jött látogatni, és ezt mondta: "Sok boldogságot!"
Ekkor tudtuk meg, hogy az egész az ő terve volt.
Bárcsak Evelin most is létezhetne! Most már csak emlékként él a fejemben, sosem találtam nála jobb barátnőt...