Notes

I. fejezet - ...és így kezdődött.

Nem tudom, hogy mit gondolsz mindezekről, de megmondom, hogy ezek mind ténylegesen megtörténtek (vagy meg fognak történni). Akár igaz, akár nem, ezek mind valós dolgok. Ha mégse, akkor biztos az egyik főgonosz visszautazott a múltba, és megakadályozta az egészet.
Láttátok biztos a cím alatt, hogy “Egy modern hős története”, hát pont egy modern hősrōl fog szólni, vagyis RÓLAM. Kéremszépen Dane vagyok, én csak az elbeszélő vagyok, nem író (aki leírta nektek ezt az egészet, értitek?) T. Tusnád az író, de térjük a lényeges dolgokra…
Először is ha megunod a sok olvasást, akkor szerintem menj aludni, és probáld meg JÖVŐ héten. Ha ha! Akik bírják az olvasást, azoknak izgalmas lesz, de türelemre is van szükségük. Türelemre!
Az első érdekes rész, A tollak lángjai - egy modern hős története. Esetleg király film lesz, ha kanadai Phoenix One stúdió dirigálna le. Röviden arról fog szólni, hogy miképpen szereztem meg a képességeket, és hogyan tanultam meg irányítani. Hasonló lesz a tipikus szuperhős filmekhez.
Első nap a messzi jövőben, és egy hatalmas metropoliszban...
Csengetett a telefonom ébresztőórája, hát így hét óra lett, már megint! Első félév elkezdődöt úgy egy, és fél hónappal ezelőtt. Lassan kezdtek sárgulni a falevelek. Viszont iskolába be kellett mennem, eszembe jutott aztán, hogy valami kis "kirándulásunk" fog lenni, mivel biosz tanárom akart izéket mutatni abba a közeli nagy parkban, High-Swansea parkba. Jártam még régen ott, és ebből következtetve szerintem inkább nem park, hanem egy jó kis erdő a hatalmas város közepén. Előre megfogadtam, hogy biztosan nagyon unalmas fog lenni.
Egy ideig szundítottam még, közbe visszaemlékeztem, hogy miket álmodtam, de semmi más nem jutott eszembe csak az, hogy egy fura üstökös haladt a Föld felé. Majd belecsapódott egy erdő közepébe, ám de nem túl nagy méretű meteorit volt az.
Megint ébresztett a telefonom, ekkor rögtön kiugrottam az ágyból, sebesen átöltöztem, és mentem is le a konyhába reggelizni. Aztán úgy láttam, hogy növérem rég felkelt, mivel most sütte meg az utolsó lángost. Ohh, nagyon csodás volt a növérem lángosa. Francis meg csak várta, hogy dobjon neki egy falatot.
- Szia... Jóreggelt Lau! - köszöntem.
- Hát Dani, mióta vagy hétalvó, hm? - kezdett buzerálni. Öt évvel idősebb volt mint én, és már munkába járt. Ő lett a családfő, mikor a szüleink meghaltak, ő lett a ház "gazdája", de igazából mi ketten hoztuk a döntéseket közösen. Nehezen ment az életünk, de azért hozzászoktunk ehhez, és néha volt jó kedvünk, hogy nem voltunk koldusok legalább. Még annak is örültünk, hogy nincsennek nevelőszülőnk, mert ígyis-úgyis csicskásnak tartották volna minket. Plusz Francis, a mi feketehátú-fehérhasú (szibériai) husky farkaskutyánk is velünk élvezte le a rövid életet. Ferenc császár volt a kutya! (Francis magyar változata Ferenc)
Hosszú, szőkésbarna hajú lány volt karcsú testével. Nagyon sok fiú oda volt érte, de őt nem is érdekelte, hanem inkább a tanulásra koncentrált. Háromszor gimnáziumba első tanuló volt. Emiatt jó munkahelyett szerzett Whitney's nevű, és világhírű cégnél.
- Amióta elkezdődött a suli - válaszoltam neki - Amúgy ja, nagyon uncsi tud lenni a biosz tanárom...
- Aha, nekem meg nincs suli bibi! Tavasszal elvégeztem az egyetemet! Ez nagyon csodálatos!
- Ja, csak neked... - nekifogtam az evésnek.
- És mit akar a biosz tanárod? Fogadom, hogy park! - mosolygott Lau.
- Jól tudod... - faltam a lángosból nagyobbnál nagyobb darabokat.
- Hát én akkoriban lógtam a barátnőmmel, Kaylával, és szerencsére nem írt be hiányzást nekünk! Olyan jól eltöltöttük az időnket! És akkor pasiztam először szó szerint, de nem kaptam megfelelőt.
Aztán adott Ferinek (sok neve volt) egy lángost, a kutya máris kezdett mohón falni.
Tovább is csak ettünk, de aztán Laurel hirtelen egy hülye kérdés tett fel.
- Szerinted kinek van jó segge? - mosolygott gúnyosan - Paul Walkernek, vagy Heath Ledgernek?
- Még mindig a régi színészek után lógatod az orrod? - szólaltam meg - Mikor fogod fel már, hogy engem igazán nem érdekelnek ezek? Az a csajok dolga, ha érted.
- Amíg téged érdekelnek, addig nem fogom fel!
Na persze... - mondtam magamba. Minden nap kitalált valami jó kis dolgot, és idegesített vele. De ugyan nem volt nagy probléma, mert legalább viccnek volt, és jobb kedvem lett ettől. Vettem is a táskámat, amibe csak tízórai, és egy vízpalack volt, pluszban még pár füzet. Elköszöntem Laureltől, és indultam is a buszmegállóhoz, hogy vagány személyszállítóval jussak el a gimnáziumba. Totál 4 km volt a távolság a busszal.
Old Torontó negyedben éltünk, nekünk ez volt a legjobb hely a Metropoliszon belül, a Rosedale körzete. Itt sok volt a családi ház, és akadtak kisebb erdők is helyenként. A házak nem is voltak szorosan egymás mellet, úgy mint hülye Államok városaiba. Laza 5-10 távolság, és köztük egy-egy fakerítés, vagy esetleg kőkerítés. Pont ezért tudtunk jól élni, főleg hogy a házunk előtt ott volt Rosedale park (mondjuk legyen erdő ez is). Micsoda jó látvány volt, amikor az ablakot kinyítottunk, és egy zöldövezet fogadott teli friss levegővel!
Habár maga a Metropolisz úgyis teljesen zöldövezet volt, hiába hogy egyik legnépesebb városa volt, miután az Atlantisz elpusztította a nyugati világvárosokat, főleg a BosNyWash világvárost...
A buszmegálló nem is volt olyan messze a házamtól, csupán maximum csak 30 méter volt. És így hamar megérkeztem. Deó, a haverom ott várt rám a megállón, külön a többi utastól távol volt. Fekete, és egy kicsit hosszú hajú, kissé barnább bőrű, és alacsony termetű sovány hínáragyú fickó volt aztán egyszer.
Rögtön haver módon ököllel pacsiztunk, miután közelebb értem hozzá.
- Hát szevasz te hináragyú Deo! - kezdtem a dumát - Há' hogy vagy, és mi újság? Rövid vó't a hétvége?
- Csá' okostojás Dane! Jaja, és hallod megin' ez a szörnyű hétfő!
- Na és a kedd?
- Nyár a jóóóóóó! - énekelve mondta.
Hát aztán igazat mondott Deo mester, jobb a nyár, mint a többi! Folytattam a dumát:
- Hallod haver, ma Shufflebottoms (milyen hosszú neve van már ennek) tanár úr valami unalmas dolgokat akar mutatni a parkba, szerinted uncsi lesz?
- Fogadom, hogy tök uncsi lesz. Amúgy hallottad, hogy egy új csaj érkezett az osztályunkba? Remélem nem lesz dagadt ronda, mint a tavalyi... Aki megbukott lol.
- Új csaj? - csodálkoztam - Jójó, én is remélem, hogy nem dagadt lesz... - ugyan én se álltam ki a dagadt hüye csajokat. Megbukott, és úgy jött hozzánk, aztán nálunk is megbukott, és szerencsére azóta se láttam őt. Tiszta szamár volt ez a csaj! (Cacsiii)
Hirtelen eszembe jutott az, amit már el akartam mondani.
- Amúgy tudod mit találtam ki tegnap este, mikor egy random magyar csajjal írtam skypon Eeton néven?
- Mesélj még te emberkereskedő!
- Írd le egy lapra, hogy "szereltek", mutasd meg egy csajnak. Ezzel ő úgy fogja olvasni, hogy "szeretlek"!
Deó erre egy jó nagyot röhögött, az utasok (akik mellesleg iskolatársaink voltak) csak nézték őt, gondoltam kiváncsiak voltak, hogy min hahotázott ennyire. Hisz csak mi ketten tudtunk magyarul beszélni, a többi emberke csak angolul tudott! Akármit is mondtunk egymásnak, csak az igazi magyarok érthettek meg, máskor csak angolul (vagy franciául) beszélgettünk más emberkékkel. Rajtam kivűl volt Laurel (mellesleg mindig vele is magyarul beszélgettem), Deo, és Deo szülei tudtak magyarul, de mégse voltunk mi az utolsó magyarok távol Hungáriából (vagy hogy hívták az “édes” otthont?).
A magyar nyelvtudás miatt voltunk Deoval legjobb haverok, harmadik osztályba barátkoztunk össze igazából, mikor véletlenül elkezdtem magyarul szivatni egy bolond szerencsétlen gyereket (szerencsére nem kellett őt többé lássam), és Deo is beszólt magyarul. És így kezdődött a jó barátság.
- Basszus, kösz a tanácsot, haver! Ezzel nagy trollok leszünk! - mondta Deo, aki továbbra is csak hangosan nevetett.
- Ja! És könyebb lesz a csajozás is! Ez igazán trükkös csajozási módszer!
Jött is az iskolabusz, és felültünk. Aztán indultunk is a suli felé. Buszon Deoval még jól elbeszélgettünk, hogy mit csináljunk a kis "kirándulás" alatt, és kijött egy jó tervünk: az erdőbe lófráljunk csakúgy!
Nemsokára az iskolabusz begördült a célpontunk udvarába. Angolul Thomas Jefferson High School of Science, avagy Thomas Jefferson Tudományos Gimnázium volt a neve. Volt több külön osztály is, de mi matematika-informatika osztályba jártunk. Az számított nekünk a legkönyebbnek.
Habár haladás közbe akadt egy kis gond a csajokkal - ugyanis Deó mindig csak dumált, csak dumált, csak dumált, másszóval csajozott - de ettől függetlenül hamar be is értünk az osztályba. Egy csomó kézfogás volt a fickókkal, és beültünk a saját padunkba. Deo az ablak mellett majdnem elkezdett telefonozni, de gyors kérdést tettem fel.
- Na hol van az az új csaj? Vagy valahova elbújt, vagy tisztára vak vagyok.
- Szerintem vakok vagyunk, okostojás - válaszolt - Amúgy láttad a híradót a tegnap? Pont Edward Whitney a Sötét Bosszúálló! Levette a maszkját! Láttam, hogy nagyon szigorú módon beszélt! Mint a Denevérember!
- Az aki ezelőtt Éjsólyom volt?
- Az az! És kérdezték, hogy nem tudja-e véletlenül, hogy ki a franc az az Íjász haverja, és ő azt mondta, hogy nem tudja. Hát mit képzel ez a galád hős? Pfff... Dark Avenger az angol neve, és mégsincs az avengers csapatába, hát jójó...
Eszembe jutott, hogy növérem Whitney's cégnél dolgozik, és az egész cégnek a fejese meg Mr. Whitney, vagy Edward Whitney... Hát még hogy egy HŐS a főnöke? Majdnem megbolondultam, hogy ezzel a cége veszélyes hely lett, és attól féltem, hogy Laurel lesz az első célpont... Főleg a bosszút álló bünözőknek...
Probáltam minel jobban eltávolítani ezt a gondolatot a fejemből, ez biztos nem hagyott volna éjjel aludni.
- Na basszus, a növérednek a főnöke, eh? - kérdezte Deo - Akkor azt akarod mondani, hogy kár volt, hogy levette a maszkját?
- Most már megutáltam őt... Most már nem is annyira érdekel, mivel ilyen képeségünk se lesz, vagy esetleg felszerelésünk...
- És mi van ha igen?
- Szerintem 0.0000013 százalék lenne - csendesen nevettem közbe, mint mindig, magyarul beszélgettünk, és az osztálytársaim nem értettek egy szót se. Esetleg tudták, hogy Dark Avengerről volt szó, de hogy mégis miről hablatyoltunk, az nekik örökre titok volt.
- Nem me nulla egész nulla nulla nulla... - folytatta a hínáragyú.
- Hagyd már a sok nullát! - szakítottam félbe - Ha Superman lennék, mint DC képregényekbe, akkor olyan könnyen szétverném azt a béna Sötét Bosszúállót, most pont ezek miatt - mondtam végül bosszúsan, mintha ennek a hősnek a főellensége lettem volna.
- Láttad a Batman kontra Superman filmet még tízes évekből? Batman ellenállt, és így semmi esélyed nem lenne a Batman klónjával harcolni! Várjuk csak... Miért pont azt hittem, hogy Wayne Corps fejese az?
- Whitney, és Wayne is mindketten világhírú milliómosok, de sajnos egymás ellen vannak fordulva már vagy 10 éve, vagy a franc tudja mikor - úgy tünt nekem, hogy hasznos volt elmondani.
Deó bólintott, valóban így volt. Whitney's, és Wayne Corps olyan mint a fehér, és fekete. Vagy fordítva volt? Mióta elkezdődött a "III. világháború" a Közel-Keleten, azóta mindketten versengettek, hogy melyikük tudott jobb fegyvert gyártani. Aztán Whitney's felhagyta, és pont e táján jelent meg a Éjsólyom (angolul Nighthawk) kódnévvel rendelkező hős, aki manapság Sötét bosszúálló lett. Régi szép idők, mikor terrorista invázió volt Kelet Amerikába, és a kezdő hősök rúgták szét a seggüket.
- Szerintem lehetsz Flash - folytattam a dumát, hisz óra előtt minden perc drága volt - ha te vagy a leggyorsabb futó az egész suliba. Legyé' olimpiabajnok az egész világon, és nyerjé' aranyérmeket. Ez volt a legnagyobb álmod, még az is hogy te leszel a leggyorsabb hináragyú!
- Nem, én nem mondtam ilyent péeles - tagadta magát - Én csak villámgyors leszek, azt' csá! Igen, és ÉN LESZEK A LEGGYORSABB PIZZAFUTÁR!!!
Közbe-közbe röhögtünk rajta, csak mi ketten tudtunk olyan hülyeségeket mondani, ami már tiszta röhej volt. A többiek csak komolyabb dolgokról beszéltek, meg magoltak. Azt (magolást) mi nem tudtuk csinálni, mert eleget figyeltünk az órán, és nem volt mit bemagolni. Főleg az unalmas órákon haha!
Nem ártana, ha pár fontos osztálytársaimmal megismerkedtek. Ugye? (Bár páran nem fontosak, de mindegy)
Ott volt Deo, és Jessica, mindhárman alsóba is osztálytársak voltunk, elég közel laktunk egymáshoz. Édes Rosedale három barátja!
Akkor volt egy félkínai csaj, akibe szerelmes voltam belé! Heather Yung, a feketehajú, és mandarinszemű csaj. Nem volt elég bátorságom elhívni a randira. Talán majd egyszer sikerülni fog.
Amott Charles, és Diego. A két jóhaver, akik mindig hátul voltak, és dumarobotoltak. “Down-kóros gyerek, és a nem-halló haverja”-ként ismertük Deóval.
Volt Blake is, de csak volt…
Még itt is volt Doggy - Douglas, akinek Kutya volt a neve -, DS - Dex S.? Nem! Dilis suhanc! -, Angel, Dora, Devon (betyárgyerek volt!), voltak még páran, de nem sorolom.
...és igen, a bizonyos “új csaj" is volt valahol. Egyelőre titokzatos volt. Még egyelőre...