Notes

Harmadik fejezet - Belépés a csatába

. . .

Összeestem, de nem ájulok el. Nekem az a különleges képességem, hogy ha egyet bevernek a fejembe, akkor összeesek, de úgy teszem magam, mintha elájultam volna. Olyan azonban senki másnak nincs, azért különleges képesség.
El van menve a szemem világa, de az érzés, és a hallás még mindig ép. Hangok alapján az egyikük eldobja a fadarabot, gondolom azzal verte be a fejemet. Néhány perc múlva megszólal az egyik.
- És? Mit nézel rám?
- Minek ölted meg őt? - csattan fel a másik - Jó lett volna rabszolgának te szerencsétlen bolond! Úgy látszk, hogy csak ő élte túl... Tudod azt a hajóroncsot a tengerparton!
Rabszolga? Remek, életem végéig rabszolga leszek, hacsak nem szabadulok ki. De rabszolgaság helyett inkább a halált választanám. Egyrész mert az gyorsabb, másrészt pedig nem akarok túl sokat dolgozni. Már úgyis elegem van, hogy a Királyföldön rabszolgákkal kereskednek. Vagy inkább szivesebben elmenekülnék.
- De hát csak ájulásra vertem őt! Nem látod? - mérgelődik - Hát jó bolond vagy ember! Nézd meg, hogy lélegzik-e!
- Nem lélegzik te bolond Csalán! Megölted őt!
Remek, Csalánnak hívják az egyiket. Érdekes, hogy pont ilyen csipős növényről szól a neve. Elképzelem, hogy ha hozzáérek, akkor a kezeim egyből feldagadnak. És még a lélegzetemet is erősen visszafojtom, hogy alig lehessen hallani, ráadásul azt hiszik, hogy halott vagyok.
- Csanád vagyok, nem Csalán! - morog - Elfelejted mindig te ostoba vénember? Hát te tiszta feledékeny vagy!
Csanád. Ez az első név, amit hallottam a Szigeten. Érdekes név. Nem olyan mint a Királyföldön, pl. Aurellianus, vagy Marcus, vagy esetleg Reginald. Egyszerű név, de mégis mintha valamilyan növényre emlékeztet. Csalán ugrik be, de számomra lehetetlenség.
Tovább vitatkoznak, de azért még halgatom, hátha ki tudok húzni belőlük pár információt.
- Azt mondtam, hogy büntetésből azt a nevet kapod meg! De ha megölted őt, akkor beköpöm a Sólyomnak, majd nagyon morci lesz rád!
- És? És ha inkább Farkasláktára menekülök, és beköpöm ott nekik mindent erről a Sólyom Szektáról? Aztán nézd meg, hogy mi lesz!
- Sólyom Szekta nagyon erős. Senki nem fogja legyőzni minket! Te hazaáruló!
- Te elmebajos lábnyaló! - mordul ismét fel Csanád.
- Úgy kiverem a fogaidat mindjárt, hogy nem fogsz beszélni! - hangok alapján a földről felkapja a nehéz nagy kardját.
- Jó, jó gyere csak vén bika! - ő is előhúzza a kardját, de ajtónyikorgás miatt megálltak. Egy harmadik megszólal.
- Hagyjátok már! Mindig csak vitatkoztok, nem azt mondtátok, hogy békésen fürkésszük át a Hajóroncsok Partját?
Pillanatok alatt lenyugodnak visszateszik a fegyverüket. Azt hittem, hogy végleg megölik egymást, de mégse történt meg. Csanád nyugodt hangon folytat.
- Jó nézzük át. Már tegnap este óta itt hevernek a hullák, és a hajóroncs. Még jó, hogy szóltál...
- Mit csináljunk ezzel a hullával? - kérdezi a harmadik.
- Ha már halott, akkor hagyjuk a francba, hátha még valaki él ott a parton - mondja a másik, többiek helyeselnek, és ki is lépnek, aztán maguk mögé csukják az ajtót. Nem tudom, hogy hogy történhetett meg, de megúsztam a mai napot.

. . .