Notes

Ellátogattunk tehát meglátogatni a testvérosztályunkat Székelyudvarhelyben. Hétfő este indult a buszunk Komáromból és végigutaztuk az éjjelt. Mindenki másképp bírta ki azt a 12órát. Nagyon kratív ötletek születtek például alvópózok terén. A lehető összes zenei műfaj megszólalt az út során, és az ételek és italok sokszínűsége is szemetgyönyörködtető volt. Több pihenőt is tartottunk, de végül reggelre elértük a célállomásunkat. A szállásainkra való becuccolást követően körbevezettek minket az iskolában. Biologikum, kémikum, fizikum, Szili beszéde és az elmaradhatatlan röpi a tornateremben. Majd megebédeltünk a Broadway-en, (ahol csak fél tál sültkrumpli találkozott a csempével,) és csapatokra osztva, térképpel felfedeztük a várost. Vacsora után pedig szabad program keretében rájöttünk, hogy a világrengető kérdésre, (miszerint „Tudjuk-e ott folytatni ahol tavaly abbahagytuk?” ) csak egy jó válasz adható: „Tudjuk hát!” . Másnap frissen és üdén ellátogattunk a beígért Sóbányába, aminek a legjobb része szerény véleményem szerint a kalandpark volt. Nem tehetek róla, egyszerűen imádom az ilyen terepeket. Az Áprily-ház megtekintésére szánt 5percből lett 50, de még így is odaértük a Medve-tóhoz zárás előtt. A Mogyorósi-tóhoz érve a vállalkozószelleműbbek fürdőruhát kaptak magukra. (Ki a sajátját, ki azt, amit épp kölcsön kapott.) És csobbantunk egyet a felül hideg, alul meleg, kifejezetten sós vízben. Aki kihagyta sajnálhatja, ez a víz hétköznapi hősöket szül. Ezt követően már csak kiélveztük az erdélyi vendégszeretetet, majd éjfélkor egy "Boldog szülinapot!" énekléssel zártuk a napot. Csütörtökön túrával kezdtük a napot. A víztározónál fotózkodva gondoltunk az otthoniakra, szeretett szlováktanárnőnk számára is készítettünk egy csoportképet. Gyergyói ebédünk után megcsodáltuk a Gyilkos-tavat, majd lesétáltunk a Békási szoroson. Itt az árusoknál mindenki nagy örömmel költötte az épp nála lévő lejeket. A hosszú gyaloglás után fáradtan ültünk le vacsorázni. Az ételtől pedig új erőre kapva ünnepeltük tovább a két szülinapost. Ha már ilyen mázlisták, hogy jó időben születtek, hadd élvezzék ki! Péntekünk nagy részét a Szejkében töltöttük, megtekintettünk a 15 székelykaput és beiktattunk egy "csopifotit". Az ezt követő séta a kápolnáig nagyon kimerítő volt, de a kilátás szerencsére kárpótolt minket. Miután felkészültünk az estére a szállásainkon, bevezettek minket Udvarhely éjszakai életébe. Nagy gondot fordítottak arra, hogy el ne vesszünk, mégis a lehető legtöbb helyen megforduljunk. Egy közös diszkózás egyértelműen hozzásegít mindenkit a testvérosztály-fíling megerősítéséhez. Szombaton egy utolsó ölelés és buszból integetés után magunk mögött hagytuk házigazdáinkat. A hazaúton megálltunk még Segesvárott, Kolozsvárott és a hágónál is. Ez egy felejthetetlen kirándulás lett. Szavakban nem is mesélhető el tökéletesen, ezt át kell élni.