Végre 5.-es lettem az általános suliba,új tanárokat ismertem meg,nagyon szimpatikus volt majdnem az összes tanár,kivéve a matektanárom! Róla tudni kell,hogy egy primadonna amúgy:D szóval gyönyörű a nő,meg a teste is csábító,na de a lényeg,hogy nagyon utáltam. Minden óráján beszólogattam neki,meg beszélgettem,egyszóval lesz*rtam a matekórát és hát ugye milyen szar ez egy tanárnak,hát ő is kezdett megutálni,szóval teljesen kölcsönös volt ez az érzés,akkoriban legszívesebben belerúgtam volna. Mindennek lehordtam őt,ahogy a többiek is akkoriban. Amikor már köszöntem neki,akkor közölte velem: "hallod,húzzál már el". stb. ilyenkor legszívesebben kibuktattam volna:D. Az igazgató behívatta anyumat,hogy a matektanár beszélgessen vele rólam. Anyám természetesen mellém állt és simán leordította a matektanárom. Utána jött egy matekóra,akkori matekon csendben voltam,mert kíváncsi voltam,hogy fog e valamit mondani. Szünetben mindenkit kiküldött a teremből én ott álltam a falnál ő közel jött hozzám,az illata csak úgy elkábított :D na igen,szóval bocsánatot kért a viselkedésért és mondta,hogy ő megfog változni,de akkor én is változzak irányába. Gondoltam magamba "jólvan,hagyjál már",de a válaszom csak ennyi volt: "Jó próbáljuk meg"! Másnap a suliban mosolyogva köszönt rám én visszamosolyogtam,de az egyáltalán nem volt őszinte mosoly kettőnk részéről!Ugye teltek a napok és egyre normálisabb volt,egyfolytában mosolygott,mint egy jó tanár úgy viselkedett velem. Kezdtem megkedvelni eléggé. Aminek amúgy örültem,mert reménykedtem,hogyha kedvelem a tanárt matekból is jobb leszek. Így is lett 4-es lettem matekból,igaz még utolsó nap kihívott feleltetni,hogy megtudja adni a 4.-est nagyjából ment,de megadta év végén.Jött a nyári szünet,azon kaptam magam,hogy kicsit hiányzik,mivel kedves volt velem,de mondom majd látom őt szeptemberbe. Szép lassan eltelt a nyári szünet és 6.-os lettem.Amikor megláttuk egymást mind a ketten elmosolyodtunk,utána mentünk dolgunkra. Ugye én normálisan viselkedtem az óráján és ő is kedves volt velem,nekem csak ez volt a lényeg,de akkoriban már éreztem,hogy mivel elég szép így kezd elbűvölni a kedvességével,a mosolyával,a szemeivel:). Teltek a napok és egyszer csak a suliban lehetett nevezni,egy kerékpár sorsolásra,én előbb nem akartam,mivel van 2 kerékpárom is,hozzáteszem 2-en voltunk a terembe a matektanárommal. És mondta nekem,hogy nevezzek be,mondtam,hogy nem annyira érdekel a bicikli,de ő: "na nevezz be légyszíves",na mondom jólvan, és akkor amikor adta ide a kislapot megfogtam a kezét és hevesebben kezdett verni a szívem,teljesen görcsbe rándult a gyomrom.Éreztem,hogy kezdek beleszeretni. Ő csak nézett rám és mosolygott a keze viszont még a kezembe volt és gyorsan elengedtem,megköszöntem és mentem dolgomra.Abban a pillanatban boldog voltam! Másnap a folyosón beszélgettem egyik haverommal és jött a matektanárom,akit nem vettem észre amúgy. hátul volt a kezem és valahogy úgy jött ki,hogy az ő keze az enyémbe lett és végigsimította a kezét a tenyeremen,de ment tovább,olyan mintha észre se vette volna! Utána majd beszélgettünk erről-arról,közben simogatta a kezem,vagy volt olyan,hogy megölelt. Amikor jött a szülinapja vettem neki bon-bon-t meg valamilyen kis porcelán díszt. Kaptam puszit! :D Teltek ugye a napok és én egyre jobban beleszerettem,volt olyan,hogy megsimogatta a hátam,vagy mélyen nézett a szemembe.De a kedvencem az volt amikor matekórán elől ültem és éppen írtam a füzetbe és nézett rám,amikor meg rá néztem elkapta a tekintetét és ezt elég sokszor eljátszotta-én ilyenkor mosolyogtam egyet és ennyi. Utána ugye nyári szünet lett,borzasztóan kezdett hiányozni,nélküle szomorú voltam.Írtam neki facebook-on minden héten,hogy jólvan-e meg,hogy telik neki a nyári szünet?! szerencsére nemsoká szeptember lett és 7.-es lettem. Alíg vártam,hogy lássam és amikor megláttam....tudtam,hogy nekem csak ő kell! Azok a gyönyörű szemek,az az édes mosolya,egyszerűen annyira tökéletes volt:D! 7.-be ugyanaz ment,mint 6.-ba-persze néha összevesztünk meg néha mondtam neki,hogy "szeretlek" így mosolyogva erre ő: "én is, tudod kincsem",de ő szerintem csak diákjaként szeret. Egyszer felelsz vagy merszeztünk és szerelmet kellett neki vallanom és szegény tökre vörös lett meg persze én is és amikor mondom neki,hogy mit kell csinálnom ennyit mondott: "vegyük úgy,hogy már megtetted",de azért csak szerelmet vallottam neki,de nem is sejtette,hogy amúgy teljes szívemből mondtam neki,mert ő életem szerelme. Most 8.-os vagyok,még mindig jó a kapcsolatunk,de valami megváltozott,nem tudom. Még mindig szeretem őt,de ő megváltozott. Még mindig kedves,édes stb. de nem olyan közvetlen,ami engem roppantul zavar.. Legszívesebben mélyen a szemébe néznék és elmondanám neki,hogy mennyire szeretem és megcsókolnám. De nem lehet,nem fogja miattam feladni az állását,meg amúgy is fiatalabb vagyok nála,de örökké szeretni fogom. .B.
