Notes

(PART 1)
Hát szia KisMirtill....

Szándékosan itt írok Neked, mert ez a levél valószínűleg jóval hosszabb lesz, mint amit a messenger elbírna..

Tudod, arra gondoltam mesélek Neked először egy történetet, kérlek gyere velem és olvasd el...

2014. szeptember 17. és 19. napja közötti időben járunk...Egy fiú, nevezzük őt Á - nak üldögél egy belvárosi ügyvédi iroda falai közt Győrben..Szokásos nap, már nagyon unja a banánt..Pár nap van hátra neki az utolsó szakvizsgájáig, igazából már fejben nem is ott jár, csak arra vár, hogy valahogy elteljen ez az idő még, amit munkával tölt. Egyszer csak belép az irodába egy ismerős arc..Kopasz, vicces figura, ismerik régről egymást, kölcsönösen kedvelik a másikat..A férfi közli Á - val, hogy lenne számára egy feladata (annyit el kell mondanunk az emberről, hogy nagyon szeret feladatokat adni másoknak, ez fontos..). Á érdeklődve hallgatja miről is lenne szó, hiszen habár nem szereti ha csak úgy parancsolgatnak neki, ettől az embertől mégsem esik neki nehezére elfogadnia a munkát..Kiderül, hogy a fazonnak a lányával kellene egy egész napos "kiránduláson" részt venni, egészen Kalocsáig kéne utazni, a börtönbe, ahol alá kell íratni valamit valakivel...Más se kellett, gondolja magában Á, mi sem hiányzik jobban, mint még ez a végére..A férfi ugyanakkor szokatlanul lelkes a dolog kapcsán, de figyelmezteti Á - t, hogy ha a lányának rossz napja van, akkor pokoli útjuk lesz, ellenkező esetben azonban jól fogják magukat érezni..Á agyában végigfut a lány képe..Középmagas szőke lány, kecses termettel, játékos szemekkel, búgó hanggal és formás popsival...Igazából már jó egy éve ismeri, de csak párszor találkoztak, nagyrészt az irodában bent. Illetve egyszer az utcán, meg egyszer egy szórakozóhelyen...Tulajdonképpen kimondottan az esete, de valahogy nem foglalkozott vele soha, bejelölte a facebookon ismerősnek, de nem volt ő más, csak a tipikus "jócsaj", akiből megannyi mászkál az utcán..Mindegy, gondolta magában, úgyis csak egy napról van szó, annyit meg rosszabb alakokkal is töltött már együtt...Kitöltötte a lány börtönbe való belépéséhez szükséges doksikat és nem is foglalkozott aztán a dologgal.

2014. szeptember 24. reggel 6-7 óra körüli idő...Á álmosan készülődik otthon az útra, de ugyanakkor van benne valami izgalom is, ezt nem tudja hová tenni. Felöltözik, inget, zakót húz, de farmerrel, nem akarja túlöltözni az alkalmat..El kell mennie a lányért, akit nevezzünk mostantól M - nek, Á fog vezetni...Előtte még beugrik az irodába, összeszedi a szükséges papírokat, majd elindul M - ék házához. Járt már ott korábban, csak mások lakták és másképp nézett ki. Odaérve meglepődik, minden nagyon megváltozott azóta, mióta legutóbb ott volt. Leparkol, elindul befelé a házba. A kopasz férfi ajtót nyit, szívélyesen beinvitálja..Belépve találkozik M - mel, akit viszonylag régen látott...Ott áll előtte, fekete nadrágban, fekete kabátban, világos blúzban, szőke hajjal, piros rúzs a száján, s egy fekete keretes szemüveget visel. Néznek egymásra, köszönnek. Még pár másodpercig egymást szuggerálják, aztán megtörik a pillanat. A férfi szólítja a feleségét, akit Á szintén ismer, de ő éppen készülődik, nem jön elő. Á elmegy mosdóba, majd kiindulnak M - mel az autó felé. Á beül, oldalra néz, s M behuppan mellé. Közben egymásra néznek..M mosolyog..Ez a kép ott és akkor örökre beleégett Á agyába..Olyan volt, mint amikor a sötétségben valaki felkapcsolja a villanyt...Á ott egy pillanatra elveszett az univerzumban...Elindulnak autóval, kifelé a városból..Nyomban beszélgetésbe kezdenek, majd Á zenét kapcsol..Előtte nap gondosan kiválogatta, mit akar az úton hallgatni (nyilván arra az esetre készült, hogy ha kínos csend lenne, legalább a zene jó legyen). De valahogy a zene másodlagossá válik (persze gyorsan megbeszélik, hogy mindketten nagyon muzikálisak) de elkezdenek lassacskán belefeledkezni a dolgokba és csak beszélnek...Fura..Soha nem tették ezt azelőtt, még csak pár perce ülnek egymás mellett, de mintha ezer éve ismernék a másikat. Téma jön téma után, a kilométerek csak szaladnak, ők pedig beszélgetnek....Mindenről. Iskoláról, közös ismerősökről, bulikról, pletykákról, orvosokról, zenéről, kajáról. Szóba kerül a tűz, a vonzalom, s egy pillanatra megfagy köztük a levegő..Nem mernek egymásra nézni. Á úgy érzi, hogy elpirult, s inkább mereven bámul maga elé. Közben átfut az agyán, ki ez a lány? Miért érzi úgy, mintha mindig is ismerte volna? Nem tudja hová tenni a dolgot, de legbelül élvezi a helyzetet. Már poénkodnak is, a lány sokat mosolyog, gyakran felnevet. Talán még egy inside joke is születik, ami nem szokványos, pláne az első alkalommal. Odaérnek a helyszínre végül, ahol már a börtönbe való bejutás sem bizonyul egyszerűnek, de Á kezeli a helyzetet, nem akar beégni M előtt. Bent már összemosolyognak többször, közösen derülnek a meglátogatott hölgy által mondottakon. Miután lezajlik a hivatalos látogatás és elhagyják a börtönt, Á fejében megfordul, hogy szívesen töltene egy kis időt még M társaságában. Felveti M - nek, hogy nincs - e kedve enni valamit..M egyetért a felvetéssel, fél siker..Kalocsa nem nekik való hely, gondolja Á, így megkérdezi, hogy félúton nem lenne-e kedve M - nek megállni Budapesten és ott harapni valamit? M szeme felcsillan, elmondja, hogy mennyire szereti Pestet, ez telitalálat. Közösen megtárgyalják a város iránti vonzalmukat, majd visszaindulnak az autóhoz. Órák teltek el, de még mindig nem fogynak ki a témából, egészen Budapestig mondják felváltva..Végül megérkeznek a fővárosba, s Á leparkol egy díszkörtefákkal szegélyezett macskaköves utcácskában, majd a közeli tér felé veszik az irányt. Á javaslatára egy igencsak felkapott street food helyet választanak, ahol levest fogyasztanak. Á fejében megfordul, hogy meghívja M - et, de végül nem akar tolakodni. Á még éhes, ezért visszafelé veszik az irányt és a levesező testvér helyén Á rendel egy doboz tésztát is. Megkínálja belőle M - et is. Gyönyörű, napsütéses szeptemberi nap. Állnak egymás mellett, élvezik, hogy van terük, a főváros utánozhatatlan hangulatát, s egymás társaságát. Kicsit olyan, mintha randevúznának. De hisz ez teljesen lehetetlen, hiszen nem is ismerik egymást..Még naplemente előtt hazaindulnak Győrbe..Az út pillanatok alatt eltelik, s ismét ott állnak M - ék háza előtt. Most azonban már merőben más a helyzet, mint aznap reggel. Á nem akarja, hogy ez a nap véget érjen, talán M sem. Zavartan ülnek egymás mellett az autóban, hiszen eltöltöttek egy szuper jó napot együtt, s olyan méltánytalan, hogy így érjen véget ez az egész. Most vajon hogy lesz, fognak még találkozni vagy ez megmarad egy jó emléknek és mindenki megy a maga útján tovább? Á fejében ezek a gondolatok cikáztak. M kiszáll az autóból, zavartan Á - ra mosolyog, majd annyit mormolnak halkan, hogy "hát majd beszélünk..:" vagy valami hasonlót. Á visszaindul az irodába, de nem tud szabadulni a gondolattól, hogy ez valami nagyon más volt ma, s ez nagyon jó érzéssel tölti el...Á este a gondolataiba feledkezve elmegy bevásárolni, s amikor kinyitja a csomagtartót, egy kabátot talál benne..Egy fekete kabátot, amelyet M viselt aznap. Nála felejtette...Á nagyon megörül. Hiszen egészen odáig azon járt az agya, hogy hogyan lehetne és milyen okkal M - el felvenni a kontaktot. Már indok sem kellett..Tudta, hogy ez elég ürügy lesz és még csak nem is túl átlátszó, hiszen M hagyta nála a kabátot..De aznap már nem akart ezzel foglalkozni, megtartotta ezt a lehetőséget a holnapnak, amelyet izgatottan várt.. Élete egyik legkülönlegesebb napja volt ez, amely mindent megváltoztatott...

Tudod, tisztán emlékszem a mai napig minden egyes pillanatára ennek a napnak. Belém égtek a képkockák, kitörölhetetlenül. Konkrétan a jelenlegi otthonomtól pár lépésre parkoltunk le, az egyik közös kedvenc helyünk (török) előtt álldogálva néztünk az egyik jövőbeli munkahelyed (Wolf Theiss) irányába és konkrétan megelőztük a jövőnket. Nem tudom elfelejteni azt a várakozást, amikor másnap Rád írtam (tisztán emlékszem arra, hogy hol történt meg ez), hogy mennyire vártam, hogy visszaírj. És folytattuk azt amit az autóban elkezdtünk..Kicsit döcögve az elején ugyan, néha pár napos szünetekkel, de rohadt nagy lelkesedéssel, mert tudtam, hogy más vagy..Ne kérdezd, hogy honnan..Zsigerből. Talán nem is akartam visszaadni azt a kabátot, s Te sem visszakérni, mert tudtuk mindketten, hogy az egy kapocs köztünk..És én bebugyoláltam a taláromba és vittem magammal mindenhová. Néha megszagolgattam, hogy érezzem az illatod. És emlékszem aznap, mikor visszaadtam, mennyire vártam, hogy találkozzunk. És írtál, hogy mehetek, mert elmaradt egy előadás. És hosszú órákat beszélgettünk az egyetem előtt, úgy hogy igazából már visszaadtam a kabátod, tehát minden "közös ügyünk" lezárult...És jött Apud..Megnézni élete nagy művének kibontakozását..Amire a mai napig keressük a választ, hogy honnan és miből jött ez a kattanás neki, de igazából mindegy is...És hazamentem és késő estig beszélgettünk. Pedig nagyon kellett tanulnom, de nem érdekelt. Csak Te érdekeltél. És mélyültek a beszélgetések és hosszabbodtak az üzenetek..Minden nap az tartott életben a tanulás közben, hogy pötyögtünk..Egyszer eltűntél..6 napra majdnem...Azt hittem, ennyi volt..És végül léptem, beküldtem egy poént, ami visszahozott az életbe..És emlékszem azon a hétvégén végig úgy tanultam, hogy nyitott géppel. Pötyögés, közben "tanulás"..Az első nagy coming-out..Elmesélted a betegségedet...Kiborultam, k.rvára sajnáltalak, de sosem mondtam. Én elmeséltem az én bánatomat, és ott áttört egy fal. Nálatok vendégek voltak és Te a Betty Boopos pizsidben inkább velem írogattál. Aztán nem sokkal később elmentél a Petiékkel kirándulni Orfűre..Veled akartam menni, de nem lehetett..És végig tudósítottál, küldted a képeket, rohadt jól esett..És először hívtál részegen lazackának..Nagyon vicces volt. Majd jött Szlovákia és az a pár nap Adrival meg az ügyész lánnyal Veled egy szobában. És onnan is végig írtál. Emlékszem, hogy Apud vitt ki és hozott haza, de valami óriási kerülőúton, és közben is nekem írtál..És egyszer csak felmerült egy "probléma", egy közig határozat képében. Totál sík hülye voltam közighez, mégis belül ujjongva ajánlottam fel, hogy segítek. És emlékszem aznap úgy mentem el otthonról, hogy majd kiugrott a szívem a helyéről. Csak azért csináltam, hogy láthassalak. És emlékszem mentem Hozzátok, beszálltál az autóba és nagyon jól néztél ki..Kimentünk a dobosba, ahol semmi máson nem járt az eszem, mint, hogy mennyire kívánlak..Láttam a szemedben, hogy Te is kívántál engem. És hoztál egy üveg bort, amit nem kellett volna, bár tényleg aranyos gesztus volt (hogy miért nem ajánlottam fel, hogy együtt igyuk meg azóta sem tudom..) És utána hajnalig beszélgettünk. Teljesen tehetetlen voltam..Ott már leszállt a lila köd..Egyszer aztán megtippeltem, mennyit beszélgettünk messengeren odáig és koppra kitaláltam..Aztán levizsgáztam kínok kínja árán és Te izgultál értem. Neked írtam legelőször, hogy sikerült. És találkoztunk utána, végre..Elmentünk a Sohóba borozni, és tartottam az ernyőt és belém karolva sétáltál velem a városban. Aztán az irodában megcsókoltuk egymást. Tudtam, hogy meg kell tartóztatnom magam, hiszen szívem szerint ott és akkor magamévá tettelek volna. De nem..Pár nappal később találkoztunk, elmentünk ebédelni abba az eldugott kis ételszagú helyre, és utána megbeszéltük, hogy hagyjuk egymást amíg nem tisztázom a dolgaim. Először szakítottunk. Aznap délután küldtem el Neked az Above & Beyondot. Bármikor ha meghallgatom, Te jutsz eszembe róla és gombóc van a torkomban. De nem bírtuk ki ennek ellenére, zárójeles üzeneteket küldtünk a másiknak, mintha az legitimálta volna a beszélgetésünket, pedig minden ugyanúgy folytatódott..És emlékszem, hogy rosszul ment Neked a vizsgaidőszakban..Nem jöttek ki jól a dolgok..De többször küldtél nekem képet az outfitedről, amitől majd megvesztem..És elkezdtünk egymásnak erotikus képeket küldözgetni..És olyan üzeneteket váltottunk, hogy sokan attól random elélveznének..Már szinte kínzás volt, amit egymással műveltünk..Folyamatosan egymásra gondolva elégítettük ki magunkat és tudtuk, hogy nemsokára ez élőben is meg fog történni és egymáséi leszünk..Szenteste is csak a szexről beszéltünk és tudtuk már, hogy másnap találkozni fogunk és eljön a nap..Bár nyíltan nem mondtuk ki. Én még a templomba is elmentem előre meggyónni a bűneimet..És emlékszem, amikor meglátlak a Mammában..Ott ülsz Lilivel abban a szexi cuccban és kb. a szemeddel azonnal megd.gsz..És a Karesz barátom megcsinálja rólunk az első közös képet..Amiben több szenvedély volt, mint amennyi sokaknak egy élet alatt kijut...És eljutunk az irodáig..Én küzdök, nem akarok Veled lefeküdni még mindig...De belekezdünk és nincs megállás..Űrsebességgel veszem elő az óvszert, ami lekerül..És megtörténik a katarzis..Elsőre 10/10. Lehetetlen. Olyan dolgokat csinálunk legelőször, ami nem létezhet, totál valószinűtlen...Órákig egymásba fonódva, hajnalig tart az élmény...Majd az első pokoli másnap..Összetörve fekszünk otthon, egymástól külön, egymásra vágyódva..És telnek a hetek és csak a pötyögés megy..Nem látjuk egymást, míg újra eljön a nap és megint rejtjelezve lekommunikálva találkozunk. És megint a Mammában, majd kapualjban beszélgetés és Te sírsz..Majd megy mindenki az útjára..Újabb szakítás..De folytatjuk, beszélgetünk...És újra szexelünk az irodában, egy Mammás buli után. És ismét elképzelhetetlenül jó, de a másnap újfent gyötrelmes... És elkezdjük azt, amit az egyik legjobban szerettem...Kijárunk az erdőbe sétálni, találkozni. Minden alkalommal a kis figyelmességek egymásnak, a lazacos szendvics, a mogyoróvaj, ami leégeti a robotgépet, a házi készítésű arckrém. A lenge ruha, amin Te magad is szakadtál, az igazgató aki a kis suzukival követ minket..A hosszú percekig tartó néma csókolózások, a szeretkezések az erdőben, úgy, hogy tuti más is meglátott minket. Aztán egy húsvét..Amikor is ismét a Mammában kötünk ki..Majd az irodában egy újabb átszexelt éjszaka után megbeszéljük, hogy akkor és ott ez volt az utolsó..Lent a kapualjban percekig ölelkezünk..Szakítunk..Hazaviszlek taxival..Majd némán ülök a húsvéti asztalnál és nem bírom felfogni, hogy ez ennyi lenne csak. És bekövetkezik az életemben egy fordulópont, sikerül, felvesznek Pestre egy melóba, költözök, pár nap alatt 180 fokos fordulat. De mi folytatjuk. Visszajárok Hozzád Győrbe és elviszlek kocsikázni. Emlékszem kimentünk Bábolnára. Majd beálltunk a kis fánk alá és először szexeltünk életünkben józanul, az autóban. Kiderült, hogy így még jobb...Eléggé fasírtban telik a nyár, emlékszem lent voltál a Soundon egy hetet, nem volt jegyetek kb., se szállás és Pesten a térdig érő vízben járkáltam egy szerdai nap és szanaszét féltékenykedtem magam, hogy hol és kivel lehetsz, mit csinálhatsz...Ezen a nyáron egyszer kimentünk Csanakra és mutattál nekem egy helyet, aztán szexeltünk a szabadban..Amikor jöttem haza Horvátországból Nálatok aludtam, főztél nekem és egy vadító ruhában fogadtál. Akkor aludtam először az ágyadban. És iszonyat jót szexeltünk (uhh Apád tudná..) Aztán egyszer Pesten voltál, amit megéreztem és Rád írtam..Megkérdeztem, hogy nem akarsz-e menekültként nálam csövezni? El sem hitted, hogy először áthívlak a lakásba. Emlékszel milyen lepusztult volt a Daniéknál minden? De akkor először ott aludtál és először szeretkeztünk ágyban. Szerintem azóta nem is csináltuk máshol, nekünk ott a legjobb. Aztán egy újabb mélypont, amikor a Szüleiddel találkozom egy vacsorán, amin a Patrikékkal voltam. Emlékszem, mindennek elhordtál, jogosan. Azt hittem soha többet nem látlak. Akkor volt a Petiék esküvője..Totál odavoltam azért a képedért, ami a mai napig a profilképed. Elküldted nekem és ki is tetted, talán amiatt, hogy annyira dicsértem. Találkoztunk az erdőben és tisztáztuk a dolgokat. Úgy szexeltünk, hogy a rendőrök odaköszöntek. Aztán egyszer szeptemberben egy nálam alvós este után levittelek haza Győrbe. Ott álltunk a nemtudommilyen utca elején és Apud pont jött haza. Épp Rómába készültek talán, Te pedig el akartál költözni. És akkor mondtad, hogy nem akarod ezt így tovább csinálni. Szeptembertől decemberig nem találkoztunk. Csak írogattunk néha és ennyi. Az volt a leghosszabb különlétünk talán..És emlékszem, mikor decemberben végre láttalak és mentem Hozzád Szandráékhoz. Nagyon le voltál fogyva és fáradt voltál. De nagyon tetszettél akkor is. Megvan a pillanat, amikor a konyhában megölelsz és az ölembe ülsz és nagyon szomorú a szemed, de mégis boldog voltál, hogy láthatsz. És akkor megint elkezdődött valami..És jött a Karácsony..Emlékszem megint Mamma, Te már nem jöttél, mentem Utánad a Yoloba. Nyomtunk egy laza sztriptízt a Mátéval a Backstreet Boysra, amin szakadtál..Aztán a Wc-ben a kiborulás..Hogy nem vállallak fel. Hazáig egymáshoz sem szóltunk a taxiban. Én haza akartam menni Tőled..Nem engedtél, kérted, hogy legalább aludjak ott. Bosszú szex...Kiakadás, ölelkezés, nagy szakítás. Emlékszem írtál egy üzenetet, amitől bőgtem, mint egy hülye. És elküldted azt a képünket, ami a Mammában készült..Én is "elköszöntem" Tőled..De mi történt? Folytattuk. Megint..És jöttél januárban. Immár több estét nálam aludtál és elkezdtünk Pesten progizni. Aztán jött a szemműtét. Nagyon izgultam Érted. És egyre többet jöttél. És új lakásba költöztem..Egyszer fent voltál Pesten és a Lilivel buliztál. Én elmentem az Ötkertbe Érted. És hideg voltál velem, már nem akartad ezt az egészet annyira. De hazajöttél velem. És onnantól fogva csomót nálam voltál. Volt, hogy kajával vártál haza, kitakarítottál, csináltál édességet. Ott laktál napokig, tanultál, mászkáltál ide - oda..Ekkor voltunk először Deep Cafén is. És csak ettünk meg ettünk egy csomó helyen. Mindenhol jöttek a "további szép estét" beszólások. Írtad, hogy mennyi helyen voltunk, már egy csomó volt a listán. Aztán májusban egy konfliktus..Ülsz a deákon és én odamegyek, veszekszünk. És elmész..Én nem kereslek hetekig..Visszaveszed a beceneved (ami a legfájóbb volt talán ever) a chatben.