Notes

Barátságos péntek - Október huszonötödik napja (9. osztály)

Remekül vártam a mai napot. Főképp Daniel miatt, mert délutánra azt a tervet találta ki, hogy nézzük meg a Robarts könyvtárat, ahova egyikünk se járt. Annyi hallottam róla, hogy pont Downtown legnangyobb könyvtára volt, tehát mindenféle könyv lehetett benne! Engem jobban izgattak a történelmi regények, ha középkorban, és ókorban játszódnak, azok sokkal izgalmasabbak voltak nekem. Szerettem mindent, ami történelem.
Reggel a húgom ébresztett. Pont ő lett manapság az ébresztő, és neki köszönhetően sosem késtem le az első óráról. Időben felöltöztem, megmosakodtam, majd reggeliztem a húgommal együtt.
- Dorci! - szólított meg Amy, aki szokásosan evés alatt is szeretett beszélgetni - Apuka nem jön ebédelni? Ébresszem fel őt?
- Ez nem ebéd, hanem reggeli! - mondtam nevetve - Hagyd békén apukát, majd felébred magától.
Hamarabb elmentem hazulról, hogy korábban érkezzek meg suliba. Persze apukámat előbb felébresztettem, hogy szegény ne késsen el megint a munkából. Látszólag anyukámnak hamarabb kellett elmennie a munkába, de így is elvégeztem a reggeli tendőimet: csináltam reggelit, adtam kutyáknak ételt, majd ahogy előbb említettem, felébresztettem apukámat.
A négy kilométeres gyaloglás az nekem semmi volt. Egy bő negyedóra alatt gyorsabban szedve a lábaimat meg is érkeztem a suliba. A bejárat előtt persze ott álltak a D-s fiúk, akik a szeretett szokásuk szerint engem mindig megszólítottak minden reggel, ahogy más osztálytársaimat is. De mivel korábban mentem, ezért csak Dexter, és Diego ácsorgott.
- Szia Dora! - köszöntek mindketten egyszerre, majd Dexter folytatta - Nagyon csinosan néz ki a hajad, nem gondolod?
Én már sokszor kaptam ilyen bókot tőle, ezért sikerült úgy, hogy ne pirauljak el, hanem mosolyogva mondtam is a magamét.
- Köszi a bókot Dexter! Az adidas cipőd is jól néz ki, ha jól látom, ez az új cipőd.
Fekete, fehér csíkos cipő volt, ő hirtelenjében lenézett, majd egy Á! felkiáltást hallatott.
- Kösz Dora. Igyekszem egészségesen használni!
Jobban elmosolyodtam, majd bementem. Aranyos fiúk voltak, főleg leginkább Dextert kedveltem meg a legjobban. Csak viszont az volt a baj vele, hogy Vanessát nagyon szerette idegesíteni, amit nem helyeseltem. Azt terveztem, hogy hátha Daniellel együtt valahogy kioktatnánk Vanessát jó példával, hogy hátha már nyugodtabb lesz, és akkor Dexter minden viccén inkább nevetne. Mindig szerettem volna másokon segíteni.
Azonban Daniel volt nekem a legszimpatikusabb.