Notes

Október 20, hétfő (2036, IX/D osztály)

Már megint hétfő lett, a fenébe! Mondjuk könnyű napnak számított, de azért mégis nagy szívás volt, hogy vége lett a hétvégének. Deó ennek kifejezetten nem örült, kipróbált egy új játékot, és egész hétvégét azzal akarta tölteni. Azt hiszem valami Argonia címre hallgat, izgalmasnak tűnt a címe alapján, és gondoltam, hogy majd kölcsönkérem. Na még mit nem! Deó hétfőre nem tanult semmit a játék miatt! Jaj neki! Kémiából mára lett tervezve a témazáró.
Buszon egész végig Deó csak arról dumált, hogy milyen jó ez a játék, és bárcsak suliban is "gémelhetne".
- Csináltam egy Breton csajt karakteremnek - kezdte a mesélést, amint leültünk -, és mindenütt gyíkok voltak! Nem tudom, hogy mi a franc volt, de aztán rájöttem, hogy Argonia az pont Black Marsh, a gyíkemberek hazája! Hát aztán jól meglepődtem! Úgyhogy csináltam egy férfi gyíkembert új karakteremnek, és így jobb volt, mert folyton kritizálták a breton csajomat. Nos asszem a főküldetés arról szól, hogy kőtemplomok emelkedtek ki a földből, és sötét erők jöttek ki onnan a pokolból! Bár mindig skippeltem a kommenteket, és nagyjából nem tudom, hogy miről volt szó lol.
Tipikus Deó... Folytatta nemsokára a nagyszerű mesét.
- Ráadásul Skyrimnél ezerszer jobb! Mondjuk nem ismered azt, a mindegy. Először...
Folytatta volna, de hátulról Jesse közbeszólt angolul, hiszen eddig Deóval magyarul dumáltunk.
- Miről van szó fiúk? Csaknem lányokról, hogy muszáj magyarul dumáljatok?
Deó suttogva magyarul mormogott magában, hogy "pinákról beszéljünk", de én azért megadtam azt a választ, hogy PC játékokról beszélünk, és jobb ha senki más gémer nem szól belé. De Jesse úgysem hagyta, hogy Deó folytassa.
- Mesélj! Csajok voltak abban a játékban? Cukik voltak legalább? - vigyorgott. Hát ez volt, Deó, és Jesse egymást idegesítették szórakozásból, és én meg röhögtem rajtuk. De azért én is voltam néha az áldozatuk. Mindenesetre a két barátom egyfolytában egymással vihorásztak mindenféle tört nyelven, én meg fogtam a hasam a nevetéstől. Elhangzott egy spanyol káromkodás, amit csak mi értettük meg, és akkorát röhögtünk, hogy mindenki azt hitte, hogy meghalunk attól. Na mindegy. Meg is érkeztünk az iskolába, és leszálltunk.
Jesse a névrokonával gyorsan el is húzták a csíkjukat, és mi Deóval pedig a D bandához mentünk, akik a suli főbejárata előtt a padon ácsorogtak. (Azért volt D banda, mert az összes tagjának a neve D-vel kezdődik, tehát én, mint Dane (Danielt a becsületes nevem), Deó (Deon), Dex (Dexter), Doggy (Douglas), Deg (Diego), és Dev (Devan). Jaj, a lányok sokat szenvedtek azzal, hogy túl sok a "De").
Jelenleg csak Dex, Deg, és Doggy voltak.
- Csááá haverok! - kiáltott rájuk Deó, és máris kezdett ugyanabba a mesébe, amit nekem elmondta - Kipróbáltam egy új játékot, és...
- Szeva gyors D (Deó gúnyneve)! - szólt közbe Dex - És szeva Dane! Deó, ne is dumálj nekem, mert most rajtam a sor! Tegnap a neten túl sokat írtál!
- De... - szólt közbe Deó, de rájuk szóltak, hogy kuss, zárja be a száját. Én köszöntem, majd gyorsan le is léptem, hogy menjek az osztályba. Ahogy az iskola előtermébe beléptem (kör alakú volt, három külön folyósó ment három különböző helyen) Thomas Jefferon szobra (közepén volt, éppen ő az iskolánk névadója) alatt a felügyelőnő rémes tekintetével rám szólt.
- Daniel Eaton!
Megborzongtam. Mi a franc volt? Azt hitte, hogy rövid szoknyába járok?
- Igen? - kérdeztem.
- Illedelmesen fésülje meg a haját! Tűnés azonnal haza! - ránézett az órájára - tíz perc van hátra, igyekezzen! Vagy szeretne az irodámba jönni? - a fapálcával mindenfelé hadonászott, mintha legyet akart volna ütni. Rémes egy felügyelőnő volt. Szó nélkül sarkon fordultam, és a haverokhoz léptem, akik arról tanakodtak, hogy hogyan zárják be Deónak a pofáját. Lol, még mindig ugyanott ácsorogtak.
Elmondtam nekik a történetet.
- Haver! - szólt Dex, a bandánk fő feje - Hoztam magammal még egy sapkát fölöslegesen, de úgy néz ki, hogy mégse lett fölösleges! - erre másodpercek alatt előpakolt egy piros-fekete bézbol kalapot, majd a fejembe nyomta - Gyerünk! Menjünk be együtt!
Mint akciós filmbe, úgy mentünk együtt az aulába, ám de Winkerson (felügyelőnő) nagyon bepipult a csapatunk láttára.
- Dexter Salvadore! Douglas McCoy! Diego Franken! Ne hencegjenek, mert kapnak egy ujjast! - a pálcájával bólogatott figyelmeztetően, majdnem beszartunk, és gyors lépésekkel a bal folyósóba mentünk. Hűűha, majdnem meleg napunk volt.
- Hűűűű, majdnem megszívtuk - szólt megijedve Doggy (Douglas McCoy beceneve).
Az osztályba bementünk, egyszerre köszöntöttünk jó reggeltet, majd Deóval a helyünkre mentünk, egy padban három személy fért el, és így mindketten a pad szélén ültünk, a közepén pedig üres hely volt. Annak a kövér csaj osztálytársunknak, jaj.
Következő percben Vanessa jött be.
- Sziasztok - köszöntött mindekinek büszkén, és mi viszonoztuk. Ám Dex-nek is jókedve volt.
- Szia babám! - szólt gúnyosan.
Ettől a csaj persze bepipult - Mit képzelsz, hogy engem "babám"-nak mersz nevezni?! Ilyen hülye barom vagy?!
- Jaj, ne rontsd el a jó kedvemet! Hiszen olyan csinos vagy ma, hogy elájulok tőled mindjárt!
Erre a csaj lekevert egy pofont a barátunknak, de a Dex ezt egy ügyes mozgással kikerülte, majd felszívódott a fiúk között. Erre hatalmas röhögés támadt fel az osztályba. Vanessa meg mérgesen mormolt magában valamiket, majd az első padba beült.
- Ej micsoda ribanc ez a Vénike! - jegyezte meg magyarul Deó - Tudod, szerintem most már Vén név is megfelelne neki. Úgy csinál, mint az a hülye vénasszony, akivel ott a faluban találkoztunk hahaha!
Halkan vigyorogtunk, senki nem tudta, hogy miről beszéltünk. Ez volt a titkos nyelvünk. Mindenki más vagy angolt, vagy franciát, vagy németet tudott, de senkinek nem volt szerencséje fél-magyarnak sem lenni.
Jött Jesse a barátnőjével, majd mögöttünk foglaltak helyet. Persze, gondoltam is a következményre: újra elkezdett vitatkozni Deóval még mindig a játékokról. Hát elég hosszan tart a csaj-fickó szóháború.
Föcivel kezdtük a napot, hiányzott a kövér csaj (jéééé!), de viszont Dev is hiányzott... Kááár, pedig ő volt a tréfamester a csapatunkba, mindenesetre még Vanessa mindkét padtársa hiányzott. (Heather, és Oliver). Na igen, Kate, és Charles se volt jelent. Egész órán a domborzatokról beszéltünk, de óra végén a tanárnő nagyon mérges lett, mert Doggy folyton fülessel zenét hallgatott. Háromszor szólt rá, és ő nem hallotta. Mi szoltunk neki (integetéssel), és ő az egyik füléből kiszedte a fülest.
- Valamit tetszett mondani Mrs. Smith?
Ettől persze Smith tanárnőnél betelt a pohár, és mindenféle szidással kiküldte Doggyt-t, ami tíz percbe telt, Vanessa meg mormogott magában arról, hogy ilyen hülye fiúk miatt sosem haladunk semmit. Loool...
Szünetbe kint lógtunk a haverokkal, és nagyokat röhögtünk Doggy föci balesetén. Időközbe Diegonak eszébe jutott, hogy kémiával témazárót kell írni! Ettől persze mindenki megijedt, de Dex mondta magabiztosan a magáét.
- Biztos elfelejti, legkésőbb csütörtökön írjuk meg, mondjuk én majdnem mindent értek, de megoldjuk valahogy a nemtudási problémátokat. Dane, te tudod?
- Hát hogy én tudom? - csóváltam a fejemet - Hiszen én vagyok osztályból a vérbeli kémikus!
Visszamentünk az osztályba, következett a két kemény matek óra. Dex, a vérbeli matekos versenyzett Vanessával, hogy ki ért jobban matekul, én meg csendben röhögtem Vén pusmogásain, mikor Dex ügyes húzással megoldott mindent! Persze a tanárnak kellet Vanessát lenyugtatnia, mert majdnem kiborult, pedig ő szeretett volna a nagy szerepet kapni. Mitől volt ennyire ideges? Senki nem tudhatta, ezen tippeltünk a szünetben.
- Biztos megcsalt a pasija - vélekedett Deg, és röhögtünk - Persze, ha ezen is tud idegeskedni.
- Ó, vagy szerelmes belém, ki tudja, hogy ezért is lehet nagyon ideges - vigyorgott Dex.
Nemsokára Vanessa megjelent a lépcsőn, kezébe kiflikkel, szúrós pillantással nézett ránk, majd bement. Folytattuk a beszédet.
- Miért nem miniszoknyát visel? - kérdezte Doggy - Pedig láthatnám már a jó seggét!
Mindannyian tudtuk a választ, Winkerson nagyon megnyúzta volna Vanessát. De a csajnak volt annyi esze, hogy sosem visel szoknyát, és így a segge alá nem nézhettek... (Engem mit érdekel? Úgyse látszik a csupasz feneke.)
Folytatódott a matek óra, majd a másik szünetben úgy döntöttem, hogy bent maradok az osztályba, és olvastam a Királyok csatáját (angol változatát, sajnos Kanadába élek). Még páran bent maradtak az osztályba, de Dora se ment ki, és így hozzám jött, majd az előttem levőt széket elvette, és velem szembe fordította.
- Dane, zavarhatlak? - szólt mosolyogva.
Becsuktam a könyvemet, és felnéztem rá.
- Nem zavarsz, mit szeretnél? - mondtam kedvesen (Itt úgy illene, hogy csajokkal kedvesen beszéljünk. Ezért nem állok szóba Vanessával, mert képtelen vagyok rá!)
- Csak érdeklődni szeretnék valamit, ha nem baj - mondta mosolyogva, fejrázással jeleztem, hogy nem, ezért hamar hozzátette az érdeklődését - Miről szól ez az olvasmány? - közben megleste a címet - A clash of kings?
A kérdésén majdnem elvigyorodtam, és azt akartam volna mondani, hogy éppen arról van szó, hogy a családját hogyan mészárolják le (Stark volt a vezetékneve, és ők a regénybe úgy hullnak, mint a legyek), de eléggé sértő lett volna, és inkább rendes választ adtam meg.
- Trónok harcának a folytatása. A hét királyság ötfelé szakadt, és egymással hadakodnak, hogy megkaparintsák a vastrónt. Eléggé durva regény. Megtudhatom a kérdésednek az okát?
Neki semmit nem mondott a Trónok harca sorozat. Már elmúlt divat? Még 20-as évekig eléggé nagy divat volt.
- Érdekes lehet. És hogyhogy könyv? Nem tabletről olvasod? Tudod... Már ritka a nyomtatott könyv, és alig láttam ilyen vastagot.
- Hááát... - válaszoltam nevetgélve - Szüleim olvasták, és gondoltam kipróbálom most a rendes könyveket. Szagold meg az oldalakat! - kinyitottam a könyvet, majd odanyújtottam neki. Ő meg is szagolta az ajánlatomra, majd közönbösen újra rám nézett.
- Eléggé fura illata van... Mondjuk nem igazán volt közelembe ilyen könyv. Kemény lehetett előre könyveket írni, hogy jó drága volt a nyomtatás előtt.
- Persze - bólintottam. Dora nagyon szerette a törit, és ő teljesített a legjobban, hiába, hogy a tanár úr keményen diktál folyton.
- Ez ugye középkori regény? - faggatott tovább a csaj kíváncsian. Bólintottam, majd a kérésére egy lapra leírtam a teljes sorozatnak a részeit, és azt is, hogy milyen sorban olvassa. Hozzátettem, hogy sok a 18 karikás, meg véres horrorisztikus jelenet, és nem való a csajoknak. Erre ő legyintett, és azt mondta, hogy nem nagy gond, ha durván ismeri meg a középkort.
Be is csengettek, az osztálytársaim sorba jöttek be. Még csak egy óra, és ülhetünk az ebédlőbe. Alig vártam már, hogy a legújabb hétfői hamburgert hozzák meg, mindig csak hétfőn lehet olyant rendelni...
De előbb történelemórán át kellett essünk, és olyan dögunalmas volt, hogy a hátsó sor (főleg Doggy, Diego, Victoria, és Daisy) csak aludt. Kicsengetéskor Doggy meg fel se ébredt, hanem a mély álmát aludta. Hanem annyi, ha éjjel nem tudott aludni, akkor ma legalább aludhatott nyugodtan. Ott is hagytuk őt, és az ebédlőbe vonultunk gyorsan az egész D csapattal együtt. Egy fél órát tartott az ebédszünet, ami nagyon kiváló volt. Hamar ki is vettük a rendelt hamburgereket (Doggynak is külön rendeltünk, majd megeszi a következő órán).
A kiválasztott asztalunkhoz ültünk, és latolgattuk a kémiának az esélyeit.
- Szerintem nem fogunk témazárót írni! - mondta mindenre Dexter magabiztosan - Biztos el fogja felejteni!
- Nem tudok semmit kémiából, valaki segítsen már! - sopánkodott magában Diego, de észre se vettük.
Nemsokára a csaj osztálytársaink is hozzánk kapcsolódtak a tízóraikkal, és ők is csatlatkoztak a kémiáról való megbeszélésre. Végül úgy döntöttük, hogy nem szólunk neki. Ha mégis eszébe jut, akkor mondjuk meg, hogy csütörtökre volt hagyva, ennyi az egész. Múltkor jól láttuk, hogy a jegyzetfüzetébe nem írt bele semmit, már olyan öreg volt a tanár úr, hogy mit számított?
Szünet vége felé egyszer csak az ebédlőbe hirtelen betoppant Doggy, és vörös fejjel hozzánk jött. Diego meg próbált elbújni Dexter mögött, aki meg is szólította a mérges barátját.
- Na mi a helyzet barátom? Jól aludtál? - kérdezte vigyorogva.
- Ki a franc ragasztott a padhoz?! - mondta hangosan a barátunk. Mindannyian Diegora néztünk, aki éppen kifelé tartott az ebédlőből a másik ajtón, de Winkerson elkapott, és megbüntette amiért kajával együtt a tálcát is ki akarta vinni (mellesleg tilos volt a tálcát elvinni, ami az iskola tulajdona volt, és az ételt meg zacskóba kellet a folyosóra vinni. Túl sok volt a házirend, amit Winkerson kitalált.) Doggy meg tovább mérgelődött, hogy ki dugta be a fülét, hogy ne hallja meg a csengőt. Dexter lenyugtatta őt azzal a kérdéssel, hogy ő mit álmodott, és máris egyből Doggy jókedvel elmondta az álmát: sok sajtos-kolbászos hamburgert evett. Nagy nehezen tudtunk visszafogottan röhögni ezen.
Következett az oszfő óra, Angela tanárnő először a reggeli balesetről kezdett tárgyalni kizárólag csak Doggyval, ami hamar véget is ért, majd elmondta, hogy versenyek lesznek a tanév végén, és aki a legjobban teljesít a tantárgyból, az mehet versenyre. Kaphatunk különdíjat, majd mehetünk a városi, megyei, és régiói versenyekre kedvünk szerint. Sok kérdés hangzott el, és mindenre nagy szívvel válaszolt, csak sajnos véget ért az óra, és mondta, hogy következő héten folytatjuk.
Következő óra kémia lett, jaj mindenkinek! Szünetbe Deóval iskolaszekrényeinkhez mentünk, majd ott magyarul elkezdtünk dumálni.
- Pajtás - szólalt meg Deó - Látod mennyi tetszetős csaj van? Heh! Hozzád melyik csaj szólt, és te melyik csajhoz szóltál? Tárgyaljuk le most. - aztán eszébe jutott hirtelen valami, mikor akartam volna mondani - Csak ne a Jesse haverodról beszélj! Ő a legrégebbi barátod, tudom én!
- Jólvan! - mondtam gúnyosan, majd próbáltam a kérdésre válaszolni az emlékeimbe kutatva - Mindössze eddig Dora szólt hozzám. Szoktunk néha-néha beszélgetni. Angellel pedig csak veletek együtt dumáltam, Kate-hez is szóltam, de ő nagyon félénk volt, és mindig csak bepirult. Á! - csaptam a homlokomhoz - Tényleg! Victoria már barátnak tart, és beszélgetünk a suli után a neten. Sokszor a matek, és kémia segítséget kér. Másik Jessicával (Vagy Elle) nem igazán dumálok, de azért köszönök neki, mert gyakran találkozok vele Rosedale parkba, mikor a kutyámmal sétáltunk. Azelőtt is láttam őt, és az első héten csodálkoztam, hogy honnan ismerem őt. Eddig Bea, Daisy, Heather nevű csajokkal nem dumáltam. Vanessával biztos nem!
- Hééé! - bökött meg - Emily-t kihagytad! - ja, tényleg. A kövér csaj. Gyakorlatilag a legbutább Doggy után... Inkább nem szóltam semmit, hanem a kémiát pakoltam elő (tanár úr úgyse ad házit, minek hazavinni? Itt úgyis jó helyen van.) Deó kénytelen volt ezért a magáét mondani.
- Minden csajhoz szóltam. Dora csak vállat von, mikor kérdezek tőle valamit, ennyire hülye? Kate szokása szerint elpirult mindig, és akadozva válaszolt. Jesséről tudsz (Aha, értem. Egész nap csak vitatkozni tudsz vele, Deó? - hirtelen gondolat), Elle néha ellenem szólt, de csak röhögött rajtam. Vanessa folyton csak komolyan kezelt, és hülyének tartott (Hadd el, mindenki hülyének tart úgyis.) - aztán gondolkozott egy kicsit, de hangosan megszólalt a fejünk fölött a csengő, és így kénytelenek voltunk a kémia laborba szaladni.
Szerencsére a tanár előtt megérkeztünk, mindenki néma csendbe bámulta, ahogy a tanár nyitja ki az ajtót, majd beléptünk. Végül mindenki a helyére ült, másik Dane, és Deó közé ültem, a negyedik hely Devnek volt, aki hiányzott... Jaj a szegény jó pajtásunk! Amúgy Vanessa kezdte kérlelni, hogy üljön le Dev helyére, mert nem szeret a táblától távol lenni, de tanár figyelemre se méltatta, hanem helyreküldte. Ettől eléggé ideges lett a csaj, és semmitnemtudó Victoria mellé ült le az utolsó sorba.
Nagy néma csendbe néztük a tanárt.
Ő szép lassan leült, és kinyitotta a naplót. Beírta a hiányzókat.
Majd felállt, kezébe vette a lapokat, és ránk nézett, a néma, meg se mukkanó osztályra (Doggy azért vigyorgott a pad alatt telefonálással Dora mellett a pad szélén).
- Hogy is egyeztük, mikor is írjuk meg a témazárót?
Dex volt az osztályunk igazi bátora, ezért ő szólt.
- Tisztelettel tanár úr, csütörtök volt a megbeszélt időpont.
A tanár felhúzta a szemöldökét, majd megnézte a jegyzőfüzetét.
- Csakugyan nem jegyeztem le. Mindegy, legyen csütörtök.
Nagy sóhaj tört ki az osztályból, és én vigyorogtam magamba. Mennyire együttműködő ez a D osztály! Vanessáról meg jót csalódtam, ő sem árulkodó típus! Habár hátul még mindig duzzogott magában a egyetlen buta padtársa miatt.
Lassan letelt a kémia óra, senki nem mert aludni az egyes miatt, majd óra végén nagy örvendezve szaladtunk haza. Sokáig pakoltam, ezért nehezen tudtam Deót utolérni. De ám ő másfelé tartott, és így őt le kellett hagyjam. Majd Dorát megpillantva máris gondoltam, hogy vele megyek Rosedale felé.