Notes

-ANTAGONIZMUS-
Gépek
Számítógépek
Hosszan a folyosó fala mellett felsorakozva

Homályosan megvilágított folyosó ez, aminek nem lehet látni a végét, pár neoncső idegesítően pislákol.
…a padlója DÖNGÖLT AGYAG! Falikarokon lógó KOPONYÁKBÓL áramlik ki a vörös fény, ami POKOLI hangulatot kölcsönöz a kis beugróból nyíló helyiségnek.
Ebben a helyiségben, na ki ül ebben a helyiségben egy számítógép előtt?
Na, vajon ki lehet ez az alak, akinek szikár sziluettjét ezek a vörös halálfejek megvilágítják, na?
Hát nem más Ő, mint a jó öreg FERENC ATYA!
Igen!
Ferenc Atya!
Ő ül a számítógép előtt!
A számítógép előtt, amit nem tud még csak bekapcsolni sem, mert NEM ÉRT HOZZÁ!
Akkor meg mi a fenéért ül a számítógép előtt?
Egy kikapcsolt gép előtt?
Hmm?
Erre a választ…
…még Ő maga sem tudja.
Hagyjuk csak őt, hadd üldögéljen tovább.
Ezzel sok félreértésnek adok táptalajt, vagyis ad.1: Ferenc Atya utálja a gépeket, biztos azért nem kapcsolja be. Ad.2: Ferenc Atya szereti a sötét, pokoli hangulatú pincéket. Ad.3: Ferenc Atya szabadkőműves.
De a magyarázat SOKKAL egyszerűbb!
Az Atya azért ment le a pincébe, hogy erőt vegyen magán, és leküzdje a modern technika sátáni szörnyetegét; az első lépés az ellenség megismerése.
De nem vette figyelembe, hogy ebben a kis helyiségben NINCS BEKÖTVE AZ ÁRAM!!!
Ez a magyarázata a halálfejes világításra is.
DE megmagyarázza-e EZ azt, hogy Ferenc Atya most szabadkőműves vagy sem?
Nem.
A pincéket viszont nagyon szereti.
Főleg a borospincéket.
MIUTÁN elmormolt EZER imát, felállt a székéből, és szembenézett VELÜNK!
-Mit akartok itt.
-Csak nézelődünk, írogatunk.
-Miért beszélsz magadról többes számban.
-ÖÖÖÖ….ez csak egy írói húzás lehet, hogy Én és az Olvasók Együtt…
-Ebből elég.
-Jó.
Az Atya kikísért minket(engem?) a bejárathoz, bezárta a vasajtót ami a pincébe vezet, és a szikrázó, zápor előtti napsütésben nagy fekete szélfútta csuhájában eltűnt a TEMPLOM kapujában egy szó nélkül, a kapu hatalmasat döngött ahogy bevágta a huzat és a vihar ólomfüggönyként zuhant le az egekből, eltakarván a templomot, csak a körvonalait hagyván meg.
Az autóhoz rohantam, és bevágtam magam csuromvizesen a hátsó ülésre.
-Nem volt semmi gond Lapsang úr? Kérdezte Owen, a sofőröm.
-Nem. Pedig már majdnem rájöttem a TITOK-ra!
……



Lapsang Terézvárosban (Trampling Away)
Másnapos fejjel ébredt szombaton, és arra gondolt le kéne menni vásárolni, mert azt kívánták tőle ahatalmak. El is indult a konyhában, hogy algopyrint és kávét szerezzen magának. Mocskos, büdös, cigarettaszagú volt minden ruhája, a dzsekije és a nadrágja elhagyottan hevert a sarokba dobva; fehérek voltak a mésztől, mert Lapsang részegen beleugrott egy üres konténerbe az előző este folyamán... visszadőlt az ágyba, mintha ősi és nyirkos-fekete sírba zuhant volna.

Eltelt már tizenegy óra is, mire újra bekapcsolt benne az élet. Szerencsére nem zavarták meg különféle lidérces álmok, -vagy csak nem emlékezett rájuk-, újra felkelt. Lázárként kibotorkált a konyhába, hogy újra algopyrint és kávét szerezzen magának. Ezután feltett főni egy erős feketét. Nadrágot keresett, miközben a motyogó halkan kotyogott. Szükséges zokni és cipő még, ennyi; felöltözött, felvette a táskáját és megindult az ismeretlen Terézvárosba vásárolni.

A csarnok népe a kofáktól vásárol kinn a szabad piactéren, benn a megszokott árusaikhoz álltak be a megszokott árukat venni, nem számít, hogy ezren vannak előttük a sorban, a birkahűség kötelez hogy ne választhassanak.
Nyugdíjasok. Mozgássérültek. Ideges anyukák. Buta gyerekek.

A hentesnél is tömeg van. Nem kell most hús. Csak káposzta. A hidegvérű káposztásnénik egymással szemben árulnak már száz éve, nemzedékeken át. A vecsési és a vecsési savanyúság között lehet választani, a különbségeket csak a beavatottak ismerik. Lapsang a dundi nénihez ment, mire a másik dundi néni hihetetlen nagyot ordított, és megragadta Lapsang nyakát:

-Tőlem fogsz vásárolni, vagy kitépem a szíved! -és hosszú, karmos ujjaival áldozata mellkasát kezdte böködni.
-Ez a vásárló az enyém, te átkozott boszorkány! -így a másik, és magához rántotta a megszeppent Lapsangot.

A savanyúsnéni mosolyogva kérdezte: -Mit adhatok?
-Csókolom, két kiló savanyú káposztát kérek.
-Levet tegyek hozzá?
-Nem kérek levet, köszönöm.
-Kétszázötven forint lesz.
-Tessék, viszontlátásra!
-Kellemes hétvégét!

Visszapillantva még látta, ahogy a következő vásárlón marakodnak, egy idős bácsin. Sajnos a bácsi nem akart savanyúságot venni, így cafatokra marcangolták széjjel.

Most a csemegeboltba kell mennie, egy oldalajtón át elhagyta a csarnokot hogy ne kelljen a főbejáratnál strázsáló Kopasztól krumplit vennie életéért cserébe. Az utca üres volt, sütött a hétágú nap, a térfigyelőrendszer pásztázta a környéket. Feketeinges nácik álltak a kamera holtterében, és rózsaszín légömböket árultak.

A csemegeboltban már nem volt ilyen békés a helyzet; öregasszonyok és öregemberek hörögve törtek utat a szűk folyosókon a kenyerek felé, halálra taposva egy fiatal házaspárt akik nem tudtak időben félrehúzódni előlük. A biztonsági őr félelmében figyelmeztető lövést adott le a saját halántékába, és megkönnyebbülten összezuhant. Lapsang lekapta a két tejet és a rizst a polcról, átugrotta a görbe öregeket, és tigrisbukfenccel eléjük vágott a péztárnál. Ott mindenki újra lenyugodott, és békésen várták a sorukat.

Majd fizetett és hazament.


Rövid séta
Ferenc atya sétálni indult, a mai hideg és szeles, tiszta reggelen. Bezárta maga mögött a parókia nagy tölgyfa ajtaját a nagy kulccsal, amit beletett a nagy zsebébe, és egy nagyot lélegzett utána. Lesétált a kis utcán, átvágott a kis parkon és benézett a kiskocsmában kisföccsöket iszogató kisiparosokra. A sarkon túl már a nagykörút várta, nagy volt a forgalom és nagyon sok autó nagyon hosszú sorban nagyon lassan vánszorgott. Seregnyi ember szállt le a műszaki hibás villamosról, és egyszerre megindultak a buszmegállóhoz, ahol már seregnyien álltak és a két sereg együtt állt tovább. Ferenc atya összébb húzta a hosszú fekete kabátját, és inkább hazament, mert ma eddig tartott a séta.



Owen kalandja a H-ban
Owen bement az egyetemre megnézni az eredményt. Tudta már jól, hogy mérges lesz tőle, így jóelőre feldühítette magát. A villamos nem járt, busszal kellett mennie. A sok ember tolongott körötte, és szaguk betöltötte a levegőt. Owen alig fért el páncéljával és sisakjával, de mivel már dühös volt, lekaszabolt pár flótást és fellélegzett, mert a többiek mind elmenekültek tőle. Aztán meg a villamos lassan is ment, idegesítő tehetetlenség egy keresztbe álló kocsitól. Owen kirúgta az ajtót, előrefutott és a jobb oldali ablakon át leszúrta a sofőrt, eltolta a kis merci smart-ot és visszarobbant a buszba.
-Induljunk, sietnem kell!!! üvöltötte a buszvezető fülébe. Meg se álltak a budai hídfőig. Owen dühe csak tovább nőtt ezektől a kis afféroktól, torka szakadtából nevetve rohant le az aluljáróba, fejszéjével feltárta a fedél nélküli-t szorongató csöves fejét és loholt tovább döngő léptekkel egészen a H-ig. Ott felsuhant a negyedikre, és kikereste a nevét. Nem hitt a szemének. Megnézte a neptun kódot is, tényleg róla van szó.
Halkul a világ, lassul az idő, nő a vérnyomás, feszül az ököl és a papírlap a vitrinben némán közli az eredményt.
Owen izmai megpattannak, minden erejével az üvegre sújt, térdével rúgja le a falról az egész dobozt, fejszéjével végigrombol a differenciálegyenletek tanszék bezárt szobáin, pokoli forgószélként repül a sok papír, meglepett kiáltások és halálsikolyok kísérik dúlását. Miután végzett, kitombolta magát, csillapította dühét, fújtatva a kimerülségtől megnyomta a lift hívógombját, kisétált lenn a kapun és hazament.



Papsors
Az atya hatkor kel és imára kucsolt kézzel kiveti magát szűk priccséből, cellája sarkába kukoricaszemekre zuhan és könnyes szemmel néz a falra akasztott feszületre. Fél órát marad ebben a helyzetben, a harang szól és öltözni kezd. Apró szekrényéből előveszi összehajtogatott reverendáját, a cipőket, kalapot, az utolsó kenet kellékeit. Felöltözik és hóna alá csapja a régi bibliát, amit kézről kézre adtak egymásnak az apátság lakói. A kis falu főutcáján halad a templom felé. Útközben nem találkozik senkivel, ez csak azt jelentheti hogy mindenki már várja őt. Beteszi a hatalmas vasalt ajtót, megcsapja a hideg terem csendje. Magához veszi az oltáriszentségeket, miseruhát ölt. Bemegy a főhajóba. De senki sincs a templomban! A padok üresen bámulják őt. Kisétál az utcára, semmi. Majd hirtelen meglátja a szomszéd pajtából Mariska nénit emelkedni az ég felé. Felnéz, és látja hogy a mennyország kapuja megnyílt, és körülötte sötét fellegként keringenek az emberek, bebocsáttatásukat várván. Leborul imádkozni, szeméből könny csurog, már érzi az emelkedést. De ehelyett megremeg alatta a föld, és a pokol feneketlen bugyraiba zuhant le szélsebesen. Mert mostantól kezdve ott lesz rá szükség. A papoknak nincs helyük a mennyekben, átkozott egy hivatás ez!



Fura
Láma egyeztetett Lapsanggal, hogy meg kell verniük egy hentest, mert nem volt hajlandó disznóhúst adni az egyik energetikus esküvőjére. Ezért meg is szervezték,hogy a Paulay Ede utcában találkoznak, pont a közepén ahol még közelinek látszik a Városliget és a másik végén lévő Moszkva tér is. Innen indultak volna negyven fős bandában hogy a majd' egy tonnás hentest feltegyék az asztalára, és meghempergessék a véres mócsingokban.
De nem sikerült nekik, mert hirtelen Lapsang egy százhússzal tépő trabant hátsó ülésén találta magát, ami kivilágítatlanul tépett egy kihalt földúton, közel-s távol egyetlen fényt se látott. Elöl a bátyja vezetett, mellette egy vörös hajú lány ült. Kis idő múlva a sötétségből előtűnt egy élesen világító pásztorlámpa, mint amilyen régen a Népköztársaság útját világította/ma Andrássy út/. Ez a lámpa az út szélén egy kocsifelhajtót világított meg ezerwattos izzójával.
Bementek a trabanttal, és óriási, vidám tömeget találtak a nagyréten. Mindenhol lámpások égtek, húst sütöttek, dodgemeztek és óriáskezekeztek meg sörsátrakban táncoltak a népek. A padokon lányok ültek fáradtan de vidáman, várták a következő kérőket, mások a sötétben hevesen csókolóztak és cigiztek. Sok volt a fiatal. Talán túl sok is. Ezért Lapsang bement az egyik sátorba, ami véletlenül a Váci utcai 1000 tea bolt belseje volt. Meglepődött, de nagyon. Ekkor jutott eszébe, hogy nagyon ki kell mennie vécézni.
Amikor benyitott a kis fülkébe, egy sebes vonat utasterében találta magát, középen egy piszoár és mellette a csésze papírral. Az emberek nem zavartatták magukat, egyikük éppen seggét törölte miután végzett a szarással. Az emberek nem zavartatták magukat. Egy másik odament a piszoárhoz, és messziről belevizelt. Az emberek nem zavartatták magukat. Lapsangnak elég volt ebből ennyi, és felébredt.