Notes

tudatosítanom kell, hogy eddig szinte nem is volt életem, vagy nem is a saját életemet éltem illetve mindig másét, kivéve, akkor amikor mások, közeli hozzátartozók akaratából éltem mások életét vagy nem is tudom, hogy fejezzem ki ezt. nem értem, és úgy érzem egyedül képtelen vagyok megérteni.
kell valaki...aki úgy i elfogad, amikor talán tényleg önmagam vagyok és nem is tudom. túl bonyolult az élet, ahhoz, hogy megértsem. talán nem azért élünk, hogy a saját életünket éljük? akkor miért lehetséges az, hogy mások életét is képesek lehetünk élni? vagy tapasztalni?
gyerekkoromtól mostanáig minden kép előttem van, amikor önmagam voltam, és amikor isten vezérelt, úgy éreztem, hogy verhetetlen vagyok és mindent tudok és hihetetlenül erős és bátor vagyok. hiányzik az az érzés. talán keresztapámtól vagy nagyapámtól származott az az isteni érzés vagy talán Raultól?
nem tudom megmondani. bár sokszor rettenetesen erős nyomásként nehezedett rám, mintha el akarna tiporni, és manapság támadnak olyan képzeteim, hogy ettől akarnak megmenteni? phuuuuuuuuuuuuuuu....
túl naiv vagyok az élethez és most látom csak, hogy lehet sok ember életét keserítettem meg vagy tettem tönkre, akaratlanul is, úgy, hogy ők nem is tudnak róla. bár ezt kétlem, hogy így volna.
azt szeretném csupán mondani, minden kuszaság és roncs és kellemetlenség és fájdalom ellenére amit érezhettek, hogy gyerekorom óta gyötör ez az akármi és nem tudok tenni ellen semmit. legtöbbször úgy nyilvánult meg, hogy hirtelen hiperaktív lettem, az eszem úgy vágott, akár a borotva, de amikor leálltam, olyan voltam, mint akit kifacsartak. sajnálom. úgy vélem nem tehetek róla. főleg azért nem, mert ha valóban agyvérzéssel jöttem világra, az okozhatja(50%) ezt a szellemi rendellenességet. bár elmúlik ez is, mint minden kellemetlen dolog, vagyis inkább tűrhetővé mérséklődik.
ha meghalok, akkor úgy kellett lennie. lépjünk tovább és éljünk boldogan, amíg lehet. nem versenyzünk önmagunkkal, mert hogyha kényszerűségből törekszünk a fölös dolgokra, az csak szellemileg öl meg minket, ami rosszabb mindennemű halálnál. halva élni. zombi.
hogyha elmondom az igazat, akkor talán lelki, szellemi jóban részesülök mástól. vagy talán mégjobban szájon vernek a hatalmas erők, azért, mert bátor voltam elmondani, azt amiről az emberek látszólag sohasem beszélnek, ha beszélnek is, nem nyíltan, nagyon zárkózottan vagy más kifejezésekkel élnek és csak szellemi kapcsolat útján adják egymás tudtára, hogy valójában miről is beszélnek.
lehet már őrült vagyok, vagy amióta élek az vagyok, bár ez a 22es csapdájára hajaz, a benne lévő fő gondolatra. nem lehetek örült vagy csupán kettős személyiséggel rendelkezem és mindkettőt kitudom élni.