Notes

Szia Kicsim :)
Tudom, hogy mennyire eleged van már belőlem és a hátad közepére se kívánsz.
Megpróbálok leírni pár dolgot. Sokat már olvastál ugyan így vagy hasonlóan leírva.
Nem hibáztatlak semmiért egy kicsit sem. Gondoskodtam róla, hogy kiöljem Belőled azokat a dolgokat,
amik minket összetartottak, de annyira hihetetlen nekem ez az egész. Olyan boldogok voltunk. Minden
annyira csodálatos és gyönyörű volt. Ennek nem szabadott volna így végződnie, sőt, soha nem lehetett volna vége.
Annyira szerelmesek voltunk mindketten. Annyira aranyosak. Végre éreztem magam először az életben többnek egy szar senkinél,
mert Veled lehettem. Végre először boldog voltam és éreztem, hogy valaki tényleg, őszintén, feltétel nélkül szeret. Aztán elbasztam.
Minden bánok. Mindent szeretnék visszacsinálni, de látom, hogy hiába minden próba. Ha tudtam, hogy Nálad ez így megy és egy nagyobb
veszekedés után eldobsz mindig úgy viselkedtem volna, mint egy kisangyal. Elég érettnek találtalak. Voltak már tapasztalataid az előző
kapcsolatokból, abban bíztam, hogy ha valaha összeveszünk megbeszéljük a dolgokat. Leülünk, ha kell órákon keresztül beszélgetünk és sírunk,
de teszünk érte mindketten, hogy ne legyen vége. Szakítás után egyik nap én voltam a rossz, másnap már azzal jöttél, hogy nem olyan voltál velem, mint egy barátnő,
jobbat érdemlek és mellettem kellett volna lenned, akkor is, ha épp nehéz, mert ugye beteg voltam, szükségem lett volna Rád. Nem haragszok. Rád nem lehet haragudni.
Jobbat nem érdemlek. Te vagy a legeslegjobb ezen a világon, de nem vagy képes felfogni. Számomra nem létezik más, nem létezik még olyan sem, aki egyenlő lenne Veled,
nem hogy jobb. Nem létezik még egy olyan lány, akivel eltudnám képzelni az életem. Aki mellett újra boldog lehetnék. Nincs, és kész. Az is butaság, hogy nem úgy viselkedtél, ahogy
kellett volna. Mindent megtettél. Ha sírtam lepusziltad és letörölted a könnyeimet, ha baj volt megvígasztaltál, semmit nem csináltál rosszul. Aztán mondtad még azt is, hogy
simán túl tudnék lépni, csak döntsem el, mert fejben dőlnek el a dolgok. Ez is egy hatalmas marhaság. Hiába döntöm el, hogy mit akarok, ha a szívem mást diktál. Rólam soha nem beszélt úgy
még senki, ahogy Te tetted. Soha nem kaptam egy lánytól sem ilyen érzelmeket. Soha nem éreztem magam annyira jól, mint Veled. Hasonlókat se. Ennyire szerelmes az életben nem voltam és többé
nem is leszek. Rád van szükségem, nem valami hülyelányra, aki leígér mindent az égről és kihasznál. Nem ilyenekre. Olyanra, mint Te.
Sokat álmodtam arról, hogy valaha sikerül, pedig nem nagyon bíztam benne, mert alapból elég balfasz vagyok, a természetem is rossz és elkövettem azt a hibát, amitől mindig is féltem.
A kapcsolatunkra rányomta a béjegyét nagyon sok dolog. Itthoniak, iskolában történtek, és az a tudat, hogy szeretsz. Azt hittem bármit megtehetek, Te mellettem maradsz. Nagyot tévedtem. Viszont
bíztam benne, hogy megpróbáljuk helyrehozni. Hogy teszel értem újra Te is. Ebben is tévedtem. Szakítás óta azon vagy, hogy megutáljalak. Nem fog menni.
Olvasd el ezeket. Ilyeneket csak egy érett gondolkodású, épeszű, szerelmes lány tud írni. Nem olyan, aki csak hónapokra tervez. Nem hiszem el, hogy nem érné meg.
' nem kell félni, bennem nem fog csalódni, biztos, hogy soha, semmi pénzért nem használnék ki egy ilyen srácot, mint amilyen Ő. én mellette maradok.
hogy mit szeretek benne? mindent. ahogy viselkedik velem, és mással. azt, hogy nagyon érett minden téren. szeretem, hogy támogat és hogy szépnek talál. mindig mellettem van, még ha elválaszt tőle 150 km, akkor is. hogy felhív, ha hiányzok neki és keres. nem azt várja, hogy én keressem Őt. nem fontosabb a büszkesége, mint én. szeretem, hogy nincs elszállva magától, és őszinte velem. azt is, hogy mindig mindenkinek segít még akkor is, ha tudja, hogy Ő fog belőle szarul kijönni.elég önfeláldozó.:) imádom a hangját, az arcát, a szemeit és a szemöldökéééét :333 de az egész külsőjét is. egyszerűen imádom.
hogy mit szeretnék tőle...azt hiszem, egy örökkévalóságot, mert belőle soha nem eléééég <3<3<3'
'benne minden jó. még a hibái is. Ő így tökéletes. a hangja. amikor mondja, hogy szeretlek...*----* a szemei. az, ahogy nézni tud. a szemöldöke.:) hogy mindig aranyos. ha hülyeséget csinálok, megbocsájtja. hogy keres, ha hiányzom neki. megbízható, és őszinte. nagyon erős és kitartó. hogy nem néz hülyének a sok hihizésem miatt. hogy elfogad. de nem csak engem, hanem mindenkit, nem kér senkit változásra. IMÁDOM mindenét.
hogy bennem mi a jó? semmi. csak annyi, akivé mellette váltam.
nagyon szeretlek Vendel ! ♥♥'
'-a hihizesei.
-makacs.
-a borostaja :33
-ahogy csokol.
-amikor csok utan mosolyog.
-elvisel (meg ha reszeg vagyok is) es elfogad. nem akar megvaltoztatni.
-a pofija.
-a szemeiiiii.
-ahogy viselkedik velem, csaladommal es az allatokkal.:3
-a cukisagait es meglepijeit.
-szeret engem.'
'ha rajtam múlik, akkor örökre. ez biztos. Ő a legjobb dolog az életemben és nagyooon szeretem <3 ennek örökké kell tartania..:)'
'akkor talalkoztunk eloszor Vendellel, es akkortol vagyunk egyutt valojaban. es eletem legszebb napja volt'

Ezek a dolgok nem múlhattak el teljesen. Ott vannak jó mélyen, csak elő kell hozni őket. Egyszer adhatnál egy esélyt. Boldoggá tennélek, melletted meg én is újra boldog lennék.

Ha valaha újrakezdjük mindig úgy foglak megcsókolni, mint még soha. Nem azt fogod mondani a végén, hogy ez király volt, hanem meg se tudsz majd szólalni. Ha majd megölelsz
és azt mondod, hogy bárcsak örökké tartana ez a pillanat ott maradok órákig is, ölelhetsz addig is, nagyon cukika lenne.

Emlékszel arra, amikor először beszélgettünk? Már akkor tök jól voltunk. Minden nap hajnalig fentmaradtunk mindketten, tök értelmesen, veszekedések nélkül el tudtunk beszélgetni. Örültél, hogy vagyok, örültem, hogy vagy. :)
Aztán volt ugye az a kis szünet a hülyeségem miatt és egyszer csak láttam, hogy újra írsz. Meglepődtem. Azokban a hónapokban, amikor nem beszéltünk olyan szinten hiányoztál, hogy arra nincsenek szavak. Nem mertem írni,
nem tudtam, hogy szeretnéd e, nem tudtam, hogy mi van Veled. Beszélgettünk, beszélgettünk, egyszer csak belédszerettem. Abba a lányba, aki vagy. Ahogy írsz. Ahogy eltudunk beszélgetni. A szemeidbe, a többire már nem emlékszem,
mert hirtelen elkezdtem mindent szeretni, ami Rólad szól vagy Veled kapcsolatos. Feljött a találkozás témaként. Féltem. Féltem belemenni, mert ott volt a múltam. Azon is gondolkoztam, hogy mi lesz, ha nem jössz el? Mi lesz ha eljössz, de
ha meglátsz elfutsz. Mi lesz, ha nem vagyok elég jó? Mindenen paráztam. Mégis olyan aranyosak voltunk. 14-15 nappal előtte már elkezdtünk számolgatni, hogy mennyi van vissza addig. Eljött a 'nagy' nap. Felültem a vonatra, azt se tudtam, hogy melyik megy a délibe, olyan
régóta nem vonatoztam, de sikerült odaérnem. Felhívtalak. Megmondtad hol vagy, odanéztem. Nah az az 5 perc ami ezután jött szinte felfoghatatlan. Ott álltál. Aranyosan és vártál rám. Minden elsötétült körülötted. Nem számított hirtelen semmi, csak Te. És megcsókoltál.
Életem első normális csókja volt. Bárcsak ne ért volna véget a pillanat és még mindig ott állnánk a déliben, smárolva, megölelve egymást. Zavarban voltunk elég durván. De mégis sikerült hamar feloldódnunk. Annyira örültem Neked. Annyira örültem, hogy teljesült minden álmom.
A parkban nézegettük a galambokat..a nénit, aki etette őket, de pontosan nem is emlékszem mi történt, elég volt annyi, hogy végre mellettem van az a lány, akit mindennél jobban szeretek. Hihetetlen nap volt az az egész. Féltem hogy ha hazaviszel mit fognak szólni hozzám,
mégis csak szinte ismeretlen voltam, idősebb, és interneten ismertük meg egymást. Azt hittem, hogy nálatok egy szót nem tudok majd mondani, annyira féltem, mégse így lett, mégis minden jól alakult. Szimpatikus lettem anyukádnak, Ő is nekem. Nagyon cukika volt.
Aztán az első együtt alvás. Sose éreztem hasonlót. Megöleltél, hozzámbújtál, smároltunk sok sok ezerszer. Felfoghatatlan, hogy mennyire boldog voltam Miattad. Mindent megváltoztattál bennem. A szerelemről kapcsolatos véleményem is. Sokszor hittem, hogy voltam már szerelmes, de
azok ehhez képest jelentéktelen dolgok voltak.
Amikor apukádnál aludtunk vicces volt, hogy sokszor azt hittük valaki néz minket az ablakban.
Annyira jó érzés volt, hogy fogod a kezem. Amikor együtt mentünk át Cinihez visszaváltani a sörösüvegeket. Amikor beszélgettünk és ettünk apukádnál az ölembe ültél.
Amikor kimentem cigizni mindig jöttél, nem zavart a füst, nem zavart a cigi íze, lesmároltál. Amikor csak odajöttél, megöleltél és mondtad, hogy bárcsak örökké tartana.
Amikor 20.-a volt és kimentünk együtt a tüzijátékra, megcsókoltál közben, gyönyörű volt. Aztán anyukád hazakísért minket, apukádnak tuti nem esett jól, mert édike volt és pizzát is rendelt Nekünk.
Amikor együtt iszogattunk és olyan aranyos voltál úgy is. Csak néztem..néztem..akkor már 4. napja voltam ott és szinte mindig felfoghatatlan volt, hogy Te vagy a barátnőm.
Végre egy olyan lány, aki tiszta szívéből, őszintén, feltétel nélkül szeret. Akiről sokáig csak álmodni mertem. Gyönyörű arccal, csodaszép szemekkel, mégszebb hanggal. Az a sok hihizés, a sok jaj, a sok szeretlek. Apróságok, de
számomra nagyon nagyon nagyon sokat jelentettek. Abban a 6 napban rájöttem, hogy Te vagy az a lány, akivel le szeretném élni az életemet, akire az életemet is rábíznám. Minden tökéletes volt.
Minden olyan, mintha előre így lett volna megírva. Szerencsére a pizzasütésből nem lett nagyobb tragédia. Vicces volt kicsit, hogy apukádnál épp akkor nem volt melegvíz, de nem zavart. Semmi sem zavart.
Nem érdekelt volna, hogy hol, hogyan, felőlem szakadó esőben is egy híd alatt, csak Veled lehessek. Olyan szinten belédestem azokban a napokban, hogy még mindig gyorsabban dobog a szívem, ha meghallom a neved,
ha épp telefonban beszélünk és hallom a hangod, vagy csak ha Rád gondolok. Egyetlen szóból, egyetlen filmből, egyetlen dologból rögtön beugrik több száz, több ezer emlék.
Amikor kiratam a szívecskét mécsesből, amit utána Emőkéék átalakítottak horogkeressztté. Nah az a pillanat is fantasztikus volt. Látszott Rajtad, hogy épp mik zajlanak be benned. És igen. Tényleg Te kaptad. Tényleg megérdemelted.
Tényleg megérsz annyit, sőt sokkal sokkal többet is. Mindig amikor aludtunk játszottál a mellszőrömmel, tök cukika volt az is. És amikor a szívverésem hallgattad? Feledhetetlen pillanatok. Mindig mondtam, hogy az ott bent Érted dobog.
A néni is cukika volt a virágboltba. Kérdezte, hogy honnan jöttem, mióta vagyunk együtt. Ő adta azt a kis matricát, amit ráragasztottam a kezedre. Szeretlek. Őrülten szeretlek. Mindenkinél sokkal sokkal jobban.
Minden egyes dolgot imádok benned. Füleidtől elkezdve a beszédeden át azt aki Mellletted lehettem.
Sose fogom elfelejteni, amikor hajnali röhögtem és sehogy nem bírtam abbahagyni, már a fejem és a hasam is fájt. Azt se, hogy mindig cukika volt Veled minden pillanat.
Amikor teát főztél, amikor bekented a sebeimet. Ahogy velem bántál. Ahogy kezeltél. Mind mind felejthetetlen.
Amikor lejöttél hozzánk akkor is minden sokkal jobban ment, mint ahogy először elképzeltem. Féltél ugyan úgy, ahogy én nálatok. Jajj mit fognak szólni, első benyomás...stb.
Erre mi történt? Anyumék megszerettek, szimpatikus lettél nekik. Anyukámnak azóta is hiányzol, persze nem annyira, mint nekem. Papáéktól viszont jobban féltem.
Ők nem nagyon örültek amikor meséltem arról, hogy hova megyek. De amikor náluk voltunk akkor tök cukik voltak, kértem, hogy kevés húst süssün és kevés krumplit, erre ott volt egy egész tál.
Papa tolta a szokásos hülyeségeit, mama meg visszafogott volt, ahogy mindig. Amikor hazamentél ők is mondták, hogy ez a lány gyönyörű, és látszik rajtunk, hogy mennyire szerelmesek és mennyire boldogak vagyunk.
Sokmillió közös emlék, sok sok jó és felejthetetlen pillanat. Mindent Neked köszönhetek. Miattad sikerült elérnem, amire egyedül sose lettem volna képes. Miattad tanultam meg szeretni.
Miattad fogok megváltozni. Senki nem kért rá, de Te megérsz ennyit, mert szeretném valaha az életben újrakezdeni. Újrakezdeni úgy, hogy mindketten megkomolyodunk, hogy tudjuk mire kell figyelni a másiknál,
hogy ha problémánk van meg tudjuk beszélni. Nem szeretném újra átélni ezeket egyik lánnyal se. Velük nem lenne az igazi. Veled minden másodperc gyönyörű volt.

Nagyon nagyon nagyon szeretlek. Sikerült elérned, amit eddig és ezuán egy lány se fog. Bevésődtél a szívembe. Örökre csak Rád van szükségem, senki másra.
Ha egyszer meggondolod magad, akkor: Székesfehérvárig ugye le tudsz jönni vonattal. Ott megkérdezed, hogy merre van a piac tér. Bármelyik ember megmondja, és nincs messze a vasúttól.
Aztán Kálozi busszal tudsz jönni. Voltunk a városban, de sajnos kevés idő jutott csak rá. A lényeg, hogy egyszer voltál bent velem. Amikor a busz Székesfehérvárról indul és beér battyánban rögtön megáll a határnál.
Aztán a következő megálló előtt van a templom. Kereszteződés..lámpák..ott fordul be az utcánkba és pár méter után megáll. Ezután következik az a megálló, ahol le kell szállnod. Onnantól meg eltalálsz hozzánk.
Várlak. Ha kell örökre. Szükségem van Rád. Nagyon szeretlek Szerelmem!

Egyszer az ember rájön. Rájön, hogy milyen az igaz szerelem, hogy a közös emlékeket nem szabad eldobni és arra is, hogy ki az, aki igazán szereti.
" A bölcs ember becsukja szemét, befogja fülét, és a szívétől kérdi meg: Mi az igazság. "