Notes

Azt hiszem eddig bírtam. Kurvára elegem van már abból hogy sok tetves kis fasszopó belekavar a dolgaimba. Miért nem tudtok békén hagyni? Miért kell belepofáznotok mindenbe? Miért kell a szart kevernetek? Nincs jobb dolgotok? Ennyire unatkoztok vagy mi a kurva anyátok van? Menjetek Tescóba árufeltöltőnek vagy kössétek fel magatokat a legközelebbi fára, leszarom mit csináltok, csak hagyjatok már békén.
Tudjátok mennyire fáj ami már hetek óta megy? Halvány lila fogalmatok sincs róla. Szopásból állt az életem az elmúlt 6-7 évben. Régebben naponta vertek meg, aláztak meg a saját osztálytársaim. Volt, hogy órán szendviccsel, rohadt naranccsal dobáltak meg. Csupán azért, mert volt rajtam akkoriban egy 50-55 kg felesleg. Nem egy olyan nap volt, amikor lerúgtak a lépcsőről, szinte minden szünetben amikor mentem valahova legalább öten leköptek vagy beszóltak valamit. Nem egy alkalom volt arra, hogy amikor mentem hazafelé megvártak a kapunál vagy tízen, körbeálltak, kinevetettek, megdobáltak, megvertek. De hiába magyarázok bármit úgyse fogjátok felfogni, hogy milyen érzés ez. Ahhoz át kell élni, azt viszont nem szeretném senkinek. Aztán megváltoztam. Nőkről egy kicsit. Jött az első lány. Együtt voltunk 5 hónapot, minden szép és jó volt, bármi problémánk akadt megbeszéltük. Akkoriban nyár végén volt egy 3-4 napom amikor nem értem rá annyira vele foglalkozni, megmondtam neki előtte, hogy most pár napig kevesebbet tudunk beszélni, nem tudunk találkozni. Dolgoztam. Amint vége volt az utolsó napnak próbáltam felhívni, nem sikerült. Minden közössé oldalról eltűnt(iwiw,myvip..mert akkor azok voltak még), MSN-en se tudtam elérni. Elkezdődött a suli, első nap találkoztunk, mondta hogy elhanyagoltam, ennyi volt, vége. Összejött az akkor 16 éves lány egy 28 éves drogos alkoholista kis nyomorékkal, akitől azóta már terhes, pár hónap múlva szül. Nem beszéltem a csajjal egyáltalán, aztán érettségikor összefutottunk sajnos. Kérte hogy adjak neki még egy esélyt, beszéljük meg, nem mentem bele. Pénzt akartam tőlem, nem is keveset. Elküldtem, azóta nem tudom mi van vele, szerencsére. Aztán jött egy másik lány. Fb-ról ismertem meg. 3-4 hónapot végig tök jól elbeszélgettünk, találkozni akart velem. Kitaláltam hogy szülinapján meglepem. Szereztem pár apróságot ajándékba, felültem a buszra, felléptem fb-ra. Ki volt téve, hogy kapcsolatban van valami Somogyi faszomtudjami nevű sráccal. Felhívtam hogy ez komolyan igaz? Mondta, hogy igen, sajnálja. Összetörtem mint a büdös szar. Hónapokig elegem volt minden lányból. Aztán jött egy új. Ő szintén kicsinált. Miatta 1,5 évig sírtam minden kibaszott este. 1,5 évig nem lehetett hozzám szólni normálisan. 1,5 évig nem akartam élni. Eltörtem közben a lábamat, vállamat, kb. minden 2. nap be voltam baszva. Utáltam azt az embert aki voltam. Gyűlöltem magam. Mindenkinek próbálok a kedvébe járni, mindent megadni nekik és cserébe folyton megkapom hogy szart se érek, egy nulla vagyok.
Laza 2 év után megpróbáltam újra bízni. Újra elhittem egy lánynak, hogy innentől minden jó lesz, hogy soha többé nem kerülök vissza abba az állapotba ahol már éveket sikerült eltöltenem. Lehet, hogy néha összejött és fel tudtam állni a padlóról, de a nyoma még mindig ott van az arcomon. Annyira örültem, annyira boldog voltam, hogy szavakba foglalni nem lehet. Amint megláttam tudtam hogy Ő az akire szükségem van. Hirtelen mintha kicseréltek volna, újra lett életkedvem és sok sok év után újra boldog voltam. Szerintem megtettem mindent annak érdekében, hogy boldogok legyünk. Voltak és vannak is hibáim. Nem vagyok tökéletes, de nézzetek magatokba, Ti mit gondoltok magatokról? Nincs olyan ember a világon aki tökéletes lenne. Nah mindegy. A lényeg hogy Vele újra éreztem hogy élek, elhittem, hogy élek valamit, elhittem hogy végre van olyan lány aki miattam kel fel reggelente és nekem is lett életcélom, miatta élni, miatta soha többé nem feladni és boldoggá tenni, hogy az az örökre tényleg örökké tartson. Olyan gyönyörűek a szemei. Olyan puha, bársonyos a haja. Olyan jó illata van. Olyan finom és gyengéd a csókja. Olyan aranyosak a puszijai. Olyan erős az ölelése. Istenem. Csak a szeméről tudnék írni vagy 5 oldalt. Nagyon szeretem. Szóval ez az örökké dolog nem jött össze. Vége lett. Az elmúlt lassan 3 hetem olyan szinten fáj, olyan szinten szar, hogy olyan embernek nem kívánnék belőle egy kibaszott másodpercet se akit gyűlölök. Rájöttem a hibáimra, volt időm gondolkozni, tudom hogy mit hogy basztam el, tudom hogy mivel lehetne jóvátenni de úgy hogy ha nem kapok erre lehetőséget mit tudok csinálni? Semmit. Csak szenvedek szépen, halkan..ami néha nem is halk, mert ordítok, bőgök, annyira fáj. Pár hete amikor Vele beszélgettem askon hajnalban azt hittem senki más nincs itt, csak Ő. Erre beszélgetés közben betolta valami névtelen szopadék hogy kapok egy utolsó esélyt. Nem tudtam elhinni amit látok. Sejtettem hogy nem Ő írta, mert az ilyet személyesen vagy legalább telefonba közölné, de egyszerűen annyira felcsillant a szemem azon a mondaton. Annyira örültem, annyira boldog voltam újra. Felkeltettem apuékat hajnali 2 kor, hogy újra együtt vagyunk és kurva jó minden, jól le is basztak. :DDDD
De tényleg örültem mint majom a farkának. Elhittem hogy szerelem van köztünk és hogy átgondolta a dolgokat és enged bizonyítani, aztán reggel várt egy szép üzenet fb-on, hogy hát azt nem Ő írta. Újra összetörtem mint ha valami üvegpoharat basznának le a tizedikről. A virágok amiket tőlem kapott azért kapta, mert szeretem és tudom hogy örül az ilyen apró kedveskedésnek még akkor is, ha az ajándékoknak nem nagyon. A tetoválást nem azért csináltattam Róla hogy most attól vissza fog jönni hozzám, hanem azért, mert soha életemben nem éreztem lány iránt úgy, mint iránta. Részemről ez Örök Szerelem. Soha az életbe nem fog más kelleni, csakis Ő. Nem fogok más lányért egy lépést sem tenni, aki meg közeledik hozzám ellököm. Rá van szükségem. Senki másra. Bármibe kerül, bármennyi időbe telik vissza fogom kapni, addig nem adom fel. Küzdök Érte. Érte megéri!
És most megint egy kis névtelen geci bekavart ezzel a képpel. Tudom hogy át van szerkesztve, nem vagyok hülye. Noémi szeretett, nem kellenek az ilyen hülyeségek hogy át lettem verve. Ő volt az első lány, akitől azt kaptam amiről csak álmodni mertem. Igaz, feltétel nélküli szeretetet. Ő volt az első aki soha, semmiben nem vert át. Akinek láttam a szemében hogy amit érez az szívből jön és nem csak mondta, bizonyított is. Nagyon szeretem :')