Notes

Elmondhatatlan amit érzek.Bánat,csalódottság,félelem és a halálhoz való egyre nagyobb közelség.Barátok akikben nem lehet megbízni és az olyanok szúrnak hátba,akiktől tényleg nem várná az ember.Minden összegyűlt bennem.Elég volt.Elég volt elviselni azt a fájdalmat amit az emberek tudnak okozni egy pillanat alatt.Elég volt abból,hogy azt az élőlényt akit mindennél jobban szeretsz meg akarják ölni (remélhetőleg ebből nem lesz semmi).Pedig mindent meg lehet oldani,de mégis a könnyebbik utat választja mindenki.Attól mert az tűnik hirtelen a legjobb döntésnek? Minden A terv mellett lapul egy B terv is...lehet hogy nincsen konkrétan megtervezve,de azt a B tervet szánja neked a sors,mikor minden kilátástalan az életedben.Mindenki volt már legalább egyszer úgy,hogy feleslegesen él...Én most úgy vagyok (nem először!)Felesleges vagyok,senkinek nem kellek.Ha egy nap eltűnnék,fel sem tűnne senkinek.Egy pótolható ember vagyok mindenki számára.Tudom,tudom...mindenki pótolható..ez nem igaz :) ! Olyan egy pótolható ember,aki nem volt különleges senki számára! Mert egy emberrel megtörtént emlékeket,dolgokat egy másik ember nem teheti újjá,az már egyszer megtörtént és EGY bizonyos emberrel,aki -tegyük fel-már nincsen! Miért? Miért pont én vagyok az sok ember egyike,akinek ezt az életet kell élnie?? Ennyire rossz ember vagyok,hogy nem bízhatok meg senkiben? Félek bízni.Önbizalmam a nulla alatt van.Nagyon rossz.Egy semmire sem jó,átverhető,ronda,dagadt lány vagyok aki próbál elhelyezkedni az életében,de valahogy soha sem sül el jól a dolog.Próbál barátkozni de naivan mindig padlóra kerül.Életem egy szakaszáról szól ez a jegyzet,melyen most araszolok a padlótól a székig :)