Notes

Hamarosan vége lesz a nyárnak, még mindig nem tudom, hogy hova tudnék télre elrejtőzni. Mindenütt a birodalmi katonák keresik engem. Igen, mindenütt. Nem tudom, hogy a császár vajon igazából mi okból keresne engem, de csak annyit tudok róla, hogy apám miatt kerestet az embereivel. Ez az egész olyan lenne, mintha betyár lennék, vagy esetleg törvényenkivűli.
Már több mint 3 hónapja üldöznek a katonák. Szerencsére jól ismertem az erdőket, a vadászatot, és az íjászatot, ezért sokszor meg tudtam menekűlni. Erdőkbe vándorolok, nincs saját szállásom, és magányos nómád életmódot élek. Megkeresek egy kényelmes fát, és a törzsén alszok egész éjszakán át. De azért nyitva tartom az egyik szememet, hogy nehogy egy vadállat megtámdja engem.
Ételért pedig szedek gyümölcsöt, vagy levadászok egy szarvast, vagy esetleg madarakot fogok. Majd megsütöm őket. Hogy tűzet gyűjtsak, ahhoz szerzek taplógombákat, ami az erdőkbe igen sűrűn előfordúl, főleg a fáknál. Kovakővel meggyújtom, és a gomba könnyen lángra lobban. És így lehet megsütni a húst.
A szerszámokról se feledjük meg, előbbi említésből van pár kovakövem. Azon kivűl egy hosszúszárú íj, egy erős tőr, egy tegez, és nyilvesszők. Ha elfogy a nyílvessző, akkor ágakot szoktam törni, és az egyik végét megfaragom a tőrömmel hegyesre, és a másik végére pedig tollat teszek. Azzal máris jó nyilvessző lesz. De nem olyan jó, mint az íjkészítő műhelybe készűlt nyíl.