Notes

Kiváló vacsorát rittyentettem.  Mindezekelőtt a Mángoldleveleket aszalom hisz benne a zöldségek közül a legtöbb ásványi anyag és vitamin, kiváló multivitamin, vegeta, bármire. - Ha világkörüli zarándokolásra mennék, tuti szárított mángoldot vinnék. Meg chilit.

Az a legkedvtelenebb időben is felcsípi az ember csüggedését. Sokszor kihúzott már a kátyúból

- Tehát a vacsora. Mángold szára fennmaradt, így improvizatív pofonegyszerű kulinaritásképp került párolásra, közé batáta vele főve, spékelve szárított vargánya csíkokkal. Kis só, víz alatta, vaj, a zsírban oldódó vitaminokért, fűszerek, zöldrevalón. Házi kenyérszeletre kanalazva, löttyintés oliva olaj és balzsam- vagy almaecet. Kiváló, mosolyfakasztó könnyű vacsi. Ezt látni kell. Ízlelni, illatolni, ayurvedikusan kézzel enni, 
Akárhogy osztok, szorzok, ez mind saját termés, és a kertnél messzebb alapanyagért csak vajért mentem ami opcionális minimális plusz.
 
Ezt mindennap el lehetne viselni, benn a kert íze, istene. lelke, a virágzás, a tavasz, a nyár, az ősz, a tizenkét állatövi zodiákusjegy naponta besugározta, fél éven át egymást váltó nap és hold energetizálta, az arra járó emberek és gondozója szeretet-energiája mind-mind belekerült és etette, emelte.

Ezt mindennap el lehetne fogyasztani.
Helyette, esti órákon sötétben ücsörgök, befele figyelek, sört és bolti földimogyorót rágok.
Álmomat keresném de nem engedi kipihent testem aludni menni, távol lenni ettől a világtól. Ott lenni, ahol az álmok teljesülnek, álom, az egyetlen platform az ember számára ahol még gravitacio törvényei sem teljesülnek. 

Befele figyelés, mert kint nincs ami lelkesít. Az ember ha fázik, a tűzhöz igyekszik közel vonulni. Beszélgetni, de kivel. Ha tömegben vagyok, legtöbb lélekben kihűlt hamut érzek, ez nagyon kiábrándító. Inkább befelé figyelek. 
Volt, mikor még nem voltam helyemen. Külföldi menő helyen, közreműködő munkában a tömegszolgáltatásban. Egy szóval, Léleksteril. Ezt éreztem. Jelzett minden vészlámpám, fizikálisan kiható fájdalmakig eljutott hogy kiüvöltsön onnan ahol léleknek az csak lefele csúszás volt káposztagyalun.

Ahol az ember nem szeret lenni, szinte összehúzza magát. Ebbe belegörbül, a gravitacio lehúz, sokáig nem lehet görbe lélekkel egésznek, épnek, mosolygónak lenni. Őszinte mosollyal nem. Keep smile-ing -re igaz lélek nem sokáig kapható.

Kert, kiváló lélek-mentő. Csak annyi benn a nehézség! Kell hozzá a lelkes jelen-lévő cinkos! -Ha legalább néhány résztvevőt táplálhat.Minden nehézség könnyű, ha humorrá tehető. De magában is csak a bolond nevet.
Így a kertben sem lett meg a harmónia.  Pedig a ranglétrán végig kellett járni, a tapasztalatokat lépésről lépésre kaptam meg. Nem adta magát könnyen, hiába lelkesített a sok hangzatosság, 5. év aktívan, előtte 10 éve passzív tapasztalat, és idén lett először kézzel fogható eredményem, kvázi több, mint amit beletettem - "termésem"Mert mindenkit bíztatnak, de a tettek mezején ezeregy útvesztő, és újra  esélyt a "majd jövőre" irónikus néma sugallat ad.
Akár az autoszerelés. Parasztnak lenni, az vagy 20 diplomát felölelő szakmunkás bizonyítványok halmaza!
Amikor már mindent megtettem, hogy fejlődhessen a kertben az a növény, már minden szabotázs után újra felkeltem és "na majd most  sikerül" még egy nagy szusszanás után levegőt vettem, akkor egy éjszaka alatt a tavaszi csigahad felülírta a forgatókönyvet.
Aztán fontos a biodiverzitás is. Mikor kiváló almavirágzás volt, később elfagyott a nyári alma.
Amire lett 80 almafa és eljott az év végére, akkor lett csak egész évre elegendő, eltárolható gyümölcs, hisz bio termésből csak kevés jut egy-egy fáról. A sokféleségben nem tudott mindenen fogni a madár, a jég, a vihar, a rossz körülmények stb. Így észrevételem pozitív, mert ha nincs szőlő, biztos több a dió. Vagy ha nem terem sok burgonya, rengeteg alma lesz... A termés össztömeg változatlan, de ha csak egyfélében gondolkodom, mindent egy lapra tettem fel.
Aki ma egymaga belekezd egy kiskertbe, néhány év múlva talán lesz pár hétre elegendő terménye. Gyümölcsös kapcsán ez több idő.
Hálás vagyok hogy időben benne találtam magam, de leginkább azért, hogy felfedeztem és értékelem
De marad az alkony, a sötétség, a befele figyelés, mert önmagában ez jómagamat nem lelkesíti, hisz önzőség volna magamért. 
Olyan volna, mintha karácsonyfát is vágnék minden éven magamnak.
Kihasználatlan, maximumra futtatott paradicsomom,  eltétovázott javakkal.
Lehetne mindig elajándékozni, akár mindet. De hamu lelkek nem értékelik, nem értik, és piaci, multis gyümölccsel, zöldséggel egy lapon említik.
Milyen egy világ ez!
De marad a befele figyelés! Mert oda jó tekinteni, ott csodás paradicsom a világ, bőséges, virágzó gyümölcsösök, jurtával tündöklő rétek, mosolygó virágos-zöldséges kertek, minden örömmel táplál, mindenkit, és erő van ott, hisz ott az erő ahol a figyelem!
És marad az álom, mert kiteljesíteni nem volt még indokolt, ahhoz élő lélek bíztató, angyali hangja kell, hogy kipattanjon és teljesedjen, aki hasonló, mind célokkal, úgy álmokkal, vágyakkal, értékrenddel, és egyazon irányba tart.

Szerelembe esni. Csak teljességben lehet. Szeretni, egy életformát, csak szenvedéllyel végezve lehet. Embert, csak elfogadással lehet.

Üvöltök ki e-Földi űrhajómból, ebből a bőrkabátból, addíg míg tán valaki meghallja, aki érti is,
de legalább addig, míg ma az álom el nem nyom, és egy nap, holnap, kezdődik minden ugyanígy előlről, vagy tán - mint az ember legnagyobb erénye, a bízva bízás - hogy talán holnap lesz a nap.
Addig is rágcsálom a földit, kortyolom a sört, züllök és zabálok - mert már a csili sem bontja a sötéte -  így téve elviselhetőbbé a másodpercmutatók szívritmusra dobbanó könyörtelen sulytását,  hisz ebben a sötét téli órákban már a kertben sem lehet oltalmat adó leheveredni alkalmas zugot  taláni.
És megint írok. Amit nem kedvelek, hisz nyomot hagy maga után és nem porlad el a szó, ahogy az rendeltetésszerűen egyszeri hallásra ítéltetett.

"Egy ember"