Notes

Elértem, Szinte teljesen önellátó vagyok, néha vajat, ritkán halat vásárolok, Pár hiányzó fűszert, rizst, mustárt, sót....A kenyeret pl. teljes egészében saját termékekből fermentálva készítem, 104 éve élesztett kovásszal.Sokféle dolgot próbáltam a kertészkedés kapcsán, van több éves tapasztalatom, eszközök, és minden ami sok év alatt szerezhető meg. Egészséges vega életmódra és élelmiszerekre törekszem, de a kert és az ilyen életforma többet ad ettől, mint csupán az egészség!

Már tapasztalt önellátó voltam mikor nagy örömömre társult mellém 5 éve akkor a párom de csak két évig maradt és visszavonult a városias életformához.Miután így egyedül maradtam, egyre inkább elengedek dolgokat, munkákat, betakarításokat, ezek egyedüllétben nem adnak teljes lelki egészséget és biztató szavak híján nem az igazi, magam miatt nem tartom érdemesnek, kedvem is egyre fogy benne így egyedül. Sajnálom abbahagyni, mert azért bevallom, nagy boldogság minden siker amit a munka terem, látom hogy az optimális körülmények kialakítása is mennyi időt, évet, és energiát emésztett fel, ezért még inkább nagyra tartom az ilyen életformát, ellentétben a tömegekkel, az átlag emberekkel, akiknek egész más az értékrendjük.Hétköznapi napokon ha elkiáltom magamat a faluban, szinte visszhangzik a hangom, mert üres a falu, rétjein, mezejein senkit nem látni, egyedül járok-kelek, hisz mindenki munkában, munkahelyén tartózkodik.
Környékem 10-30 Km-es körzetében közösségekbe bebarátkozással töltöttem az elmúlt, ellaposodott 3 évet. Van egy Aranykori Szeretet közösség, egy Kultúr-piac és egy-két néptáncos csapat ahol 4-5 családot legalább ismerek, ők néha- néha hétvégén össze-össze járnak, kalákában dolgozgatnak, jó hangulatban, segítik egymást, majd segítségül cserébe az ő munkájukat viszont láthatja az ember saját portáján miután visszahívom őket, mindig örömmel szívesen jönnek. Csak hát ők is családok, párok, már nem lelkesít, hogy egyedül megyek, egyedül jövök tőlük, hozzájuk. Vannak lovas ismerőseim, vannak kecskések, tehenesek, jurtások, jógások, és persze ott vannak Péterék, akik szintén kis csodacsalád.
Felépítettem a közösségrendszeremet, a kertet, az életteret és most mindent visszavettem hisz egyedül vagyok benne. Azt a sok örömöt amit a kert és közösség nyújt, megosztani kell, nem jó egyedüli önzésben fenntartani. Úgy sótlan a kenyér is.Sokat szeretek lenni a természetben, vannak behúzódó időszakok is. Szeretek egy lenni a természettel, elveszni benn, feltalálni magam, észrevenni a rejtett, avatatlanoknak alig észrevehető részleteket, amik sokszor a lényeg. Szeretek kivenni belőle, visszaadni neki, és gyarapítani azt hogy általam több legyen.Ismerkedni jó ideje nem szorgoskodom, részben az utóbbi csalódás miatt, másrészt közel-távol híre sincs annyira nomád irányban lelkesedőnek, így is esett le az állam, mikor Péter hozzászólásainál olvastam a jurtás posztod.Néha utazgatni van kedvem, jártam évente egyszer tanító, gyógyító eseményekre, új helyeket felfedezni, már ismert csoda helyeket is szoktam újra felkeresni.
Szeretem járni a hegyeket, néhány helyre vissza-vissza mentem. Gyakorta vadkempingezés és nomád túrázást részesítve előnyben.Vannak bevált helyeim, medvehagymázó, gombázó, bodzázó, gyógynövényező ligetek. Soknak ezek közül már nagyon hiányozhatok, rég láttak! :)