Notes

 Egy részlet a "Belépés a ringbe" című fejezetből

  Egy nőies alak nemsokára fel is tűnt a tömbházak közti sötét sikátorban miközben éjfél után menekültem minden elől. Vakmerően nézett szembe velem, most jöttem rá hogy végig követett, hogy sarokba szorítson engem. A fene ette volna meg őt! Honnan tudta hogy éppen Graves részéről elloptam a gyémántot? Rájöttem, hogy ez az íjász hősnő, aki Peterson felügyelő beszélt még a TV-ben.
  Büszkén kiálltam vele szemben, mintha könnyű ellenfél lett volna ez az íjásznéni.
  A csaj csak nagy nyugalommal sétált felém, a prédájához, miközben a viselkedéséről ezt olvastam le: "Most mindjárt elkaplak te semmirevaló gazember!".
- Hm, ki van itt? - kérdezte tőlem - Oh, te vagy az? Ej, pont a legjobb ruhát választottál magadnak! Fekete sportruha fekete maszkkal? Az ökleid köré kötő, hogy kevésbé fájjon a kezed? Nem rossz ötlet, egy nindzsának a kiköpött mása vagy. Nem rossz. Tényleg.
  Engem jobban megnézett, mintha a gyenge pontjaimat kereste volna. Én is megfigyeltem a ruháját, és a felszereléseit: teljesen feketében volt a ruhája, pár bakkancs volt a lábán, és az arcán egy kötés volt, amely eltakarta az arca alsó részét: a szeme látszott ki, és a fekete haja lófarokba kötve lógott a hátáig leérve. Homloka meg volt festve fekete festékkel, és azt is éreztem, hogy a haját is ugyanúgy megfestette. Hátán csomó nyílvessző állt ki a fekete tegezéből, és egy íj helyezkedett el. Kifinomult érzékeimnek köszönhetően azt is megéreztem, hogy mellkasán rejtőzködött egy vékony golyóálló lemez, továbbá a derekán pedig el volt rejtve két görbe tőr, amelynek az alakja inkább arab görbe kardhoz hasonlított. Ennél több cucca is volt, amelyeket nem ismertem fel.
  Ruhája mögött egy húsz-harmincas éveiben járó izmos nőt véltem felfedezni a képeségeimmel. Veszélyes ellenfél volt, mert tudtommal régóta dolgozott önjelölt hősként.
  És szupermutáns volt. Ha ennyire ki tudtam puhatolni őt, akkor azt is ki tudnám deríteni, hogy kit rejthetett a maszkja? Ismerős volt a nő, de nem tudtam, hogy honnan. Lehetett egy régi barátom, vagy akár ellenfelem is.
  Mindez egy perc alatt érzékeltem, és következtettem ki.
  Íjásznéninek két percbe telt, hogy komoly megjegyzést tegyen végül.
- Van egy ajánlatom - mondta, miközbe csipőre tette a kezét - Ha most megengeded, hogy levegyem rólad a maszkot, akkor nem foglak megverni. Persze, mielőtt a börtönbe mennél. Megegyezhetünk? Ha szeretnéd, meg is ölhetlek.
- Na persze - mondtam mély hangon, hogy nehéz legyen a hangomat felismerni - Nem lehet olyan, hogy börtön nélkül? És ölés nélkül?
- Akkor meg kell hogy verjelek - mondta nyugodtan, majd hirtelen előkapta az íjat 's azzal rám lőtt egy nyílvesszőt pillanatok alatt. Szerencsémre gyors reflexeimnek köszönhetően lelassult a világ körülöttem, ezzel gyorsan elkaptam a száguldó nyílat mielőtt eltalált volna engem.
- Hm, kellemes meglepetés - állapított meg a nő tettetett ámélkodással - Nekem is van meglepetésem számodra.
  Még egy nyíllal próbált eltalálni, azt is elkaptam. De mi történt? Hirtelen altató gázat kezdett ereszteni ez a speciális nyílvessző, ezért eldobtam olyan gyorsan amilyen csak lehetett. Elfogott egy időre a szédülés amiért beszívtam a gázból valamennyit, de a szervezetem gyorsan legyőzte az altató hatását.
- Oh? - húzta fel a szemét a hősnő - Komolyan? Nem altatott el? A picsába.
  Kezdtem hátrálni, mert tényleg valami rosszal akart előállni ez a rohadék... és egy újabb meglepetéssel állt elő: egy közeli nagy fémkukához sétált, majd egyetlen rúgással vagy 10 métert repítette a kiömlő szemetet felém. És a lába nem törött el! Baszki, nagyon erős lehetett! Száz kilogram nehéz kukát úgy el tudott rúgni, mintha csak egy átlagos labda lett volna!
  Nagy nehezen kikerültem a hangosan guruló kukát, de úgy is néhány büdös szemét a vállamra került. A francba belé! Nem kellet volna még pár órával ezelőtt megfürödjek, mert megint összepiszkoltam magam.
- A kétszeres picsába - káromkodott hangosan a nő - Mégiscsak kemény ellenfél vagy! Hogy szólítsalak? Van valami fedőneved? Mert az kibaszottul érdekelne.
- Fenegyerek! - mondtam mély hangon vigyorogva. De gonosz lehettem!
- ...és tényleg rád illik ez a név, Fenegyerek! Egy szuperbiztonságos bankba be mertél törni, majd szétverted a fegyveres elit őröket... most ki akarsz állni velem? Mit szólsz? Ki mersz állni Iron Hawk ellen? A legerősebb ember ellen? Hívjam őt? Fogadhatok abban, hogy le tudod győzni őt?
  "Hívd csak nyugodtan" - gondoltam magamba - "úgy elfutnék a szemem világába". Gyáva lettem, és már meg is futamodtam! Milyen szégyen! Inkább menekülőutat keresve öt métret ugrottam, hogy elérjem az egyik tömbháznak a tűzlépcsőjét, majd onnan futtam felfelé. Az íjnásznéni így ideig rám lőtte a nyílait, amelyeket sikeresen elkerültem. Aztán nem pazarolt több nyílat, hanem gyorsan fel is szedte azt, ami a földön volt.
  Időközben az ötödik emeletre felértem, a nő pedig egyetlen ugrással felkerült az ötödik szintre, majd rám szökve betörtünk az egyik ablakon keresztül. Egy lakásba törtünk be. Egy iskolás csajnak a lányos szobájába találtam magam, miközben a földön küzdöttem az íjásznővel.
  Egyik félkínai osztálytársam volt a csaj! Heather félmeztelenül felült az ágyon, utána hangosan kezdett síkoltani. Majd a takaróval eltakarta a felső intim részet. Micsoda véletlen találkozás volt!
  Mikor sikerült magamtól ellöknöm az íjásznőt, rögtön fel is szöktem, majd meg is szólítottam Heathert.
- Szia Heather! - mondtam vicces kedvembe úgy, hogy a hangomat ne ismerje fel - Bocsi, hogy betörtem, és felébresztettelek! Hogy va... - be se tudtam fejezni, az ellenfelem rám szökött dúlakodva. Egy ajtótöréssel a nappaliban termettünk, majd felborítottuk a szobanövényeket.
  Megint nagy erővel ellöktem az íjásznőt. Egy vasból készült állófogast felkapva jól odavágtam neki nagy erővel, aki át is esett az asztalon, majd összeörte a nagy HD-s televiziót. De nem hagyta fel a harcot, hanem mérgéből előkapta a két tőrét, amely a derekán porosodtak eddig.
- Meg fogsz halni! - mondta haragosan feltápászkodva. A szomszéd szobában újabb sikolyok hallatszottak ezúttal a szülők részéről. Hamarosan a riasztó is megszólalt.
  Inkább menekültem, fogast rádobtam az ellenfelemre, majd  megfordulva szöktem ki a folyosóra. Onnan ki a lakásból újabb ajtótöréssel, majd jobbra fordultam. A nő nyomomba iramodott, de mikor rájött, hogy hosszú folyosón voltunk, ezért dupla nyílat lőtt a lábaimra.
  Későn döbbentem rá, hogy ez újabb speciális nyíl volt, amely szimplán öszekötte a lábaimat. Mennyi trükkje volt még neki? Szerencsétlenségemre megbotlottam, majd a belső lépcsőház korlátján átestem.
  Micsoda zuhanás volt! Nem tudtam semmit sem elkapni, ezért körülbelől húsz métret zuhantam le a pincébe, majd a kartondobozok között jobban összetörtem magam mint utoljára. Nem igazán tudtam mozogni, mert mindenem fájt. Éreztem, hogy a bal karomon kezdett folyni a vér, de hamarosan eltűnt a sebem a gyors regenerációmnak köszönhetően.
  A nő az ötödik emeletről pont mellém landolt két lábra szimplán úgy, hogy a zuhanástól még nem is pislantott. Egy rohadt szupermutáns! Legalább ötezerszer erősebbek lettek az izmai a "genetikai lökéshullámtól" amit Dr. Collins még robbantott egyet a kellemes bulink alatt. Szinte Robin Hood, és Csodanő lánya lehetett volna.
  Kezdett körbe sétálni, hogy a mozgássérültségemről megbizonyosodjon. Amint látta, hogy nem tudtam mozogni, máris gúnyosan megjegyezte.
- Milyen csúf halál. Nagyot zuhantál, és a gerinced eltörött - előkapta az egyik kését - Ne aggódj, véget vetek a szenvedésednek.
  A sálamhoz akart nyúlni, amivel el volt takarva az arcom.
  Futást hallottam. Egy lány fekete ruhában futott felénk, a fején kapucnival, majd köztem és a nő közé került.
  Nagy meglepetésemre Evelyn volt az a lány. Mi a fenét kereshetett itt éjfél után? Nem is lakhatott itt, mert csak Summerhill-be volt az egyetlen lakásuk. Hogy talált ide? Kiszámíthatatlan egy csaj volt.
  Az íjásznő ledöbbenve nézte, ahogy Evelyn fogta a kezem, majd bátran hozzá fordult.
- Kérem! Hagyja békén őt! Csak rossz úton járt! - kérlelt magabiztosan.
- Szegény kislány! Fenegyerek lánya eh? - kérdezte gúnyosan az ellenfelem - Légyszíves menj haza drágaságom, mert ezt az embert most meg fogom ölni. Szegény haldoklik, mert eltörött a gerince. Véget vethetek a szenvedésének.
  Evelyn csak levette a csuklyát a fejéről, és kihúzta magát.
- Csak rajtam keresztül! - mondta parancsolóan - Sőt Önnek ha tetszik, ha nem, csak testemen keresztül érhet hozzá! - összefogta a karjait, majd idegesen tette hozzá - Tudom, hogy Ön úgy sem akar engem bántani, nemhogy megölni.
  "Evelin, te most meg akarsz halni helyettem basszus!?" - villant át az agyamon.
- Te ribanc - motyogott az íjásznő - Jó, legyen. Most az egyetlen egyszer megkegyelmezem ezt az átkozott rohadékot. Tudod mit? Nem az én bajom, hogy itt meghal. Kurvára sem nem érdekel, még akkor is, ha világvége lesz tőle.
  Haragosan rám nézett, majd nagyot ugrott a második emeletre és úgy szívódott fel.
- Hogy a... - nyögtem fel magyarul, de nagy csalódásomra kaptam egy nagy pofont Evelintől. Úgy nézett, ki hogy nem sajnált meg... Puff, még egy kemény pofont mért az arcom másik felére. Eskűszöm jobban fájt, mint a zuhanás.
- Nos, hogy megtettem ami szűkséges volt - mondta az anyanyelvemen komolyan - Kérlek állj fel, és tűnjünk el innen, mielőtt a riasztó felébreszt mindenkit. Most!
- De fáj... - próbáltam kinyögni, de a jó barátomat ez egyáltalán nem érdekelte.
- Ne nyafogj! - parancsolt rám - Szedd össze magad, és lódulj!

              * * *

  Éjfél utáni órákban a sötét úton sétáltunk hazafelé. Időközben helyrejöttem, de éhségem miatt lassabban gyógyultam. Evelin kérésére az álarcnak való sálat levettem magamról, majd kukába dobtam. Legalább öt percig szótlanul mentünk egymás mellett... vagyis én félig sántikálva mentem. Sok csontom törhetett el.
- Éhes vagyok - törtem meg bátran a csendet.
- Szia éhes - mondta szomorúan - Én Evelin vagyok.
- Komolyan mondtam.
- Erre most mit mondjak? - megvonta a vállát - Nagy szenzáció! Én is éhes vagyok.
  Egy nonstop gyorsétterem előtt megálltunk. Láttam, hogy finom hamburgereket árultak. Evelyn is megállt, majd kérdőn rám nézett. Étteremre mutattam, ő erre ismét hanyagul megvonta a vállát. Azt jelezte, hogy neki mindegy. Jól ment a hang nélküli beszédünk.
  Be is mentünk, az éjjeli órákban inkább az éjszaka dolgozó munkások voltak bent - no meg néhány piti bünöző, aki kajálni tért be. Senkinek nem nagyon tűnt fel, hogy mi diákok éjjel jöttünk be enni. A pulthoz mentem, majd rámutattam a listán levő hamburgerekre Evinek. Ő végignézett rajta, majd ismét hanyagul megvonta a vállát. Megint mindegy volt neki. Lányoknak mindegy volt minden? Sosem értettem a lányokat. Örökké csak mindegy, mindegy, mindegy.
  Az elárusítóhoz mentem, és tizönötöt kértem a király burgerből, hozzá pedig egy adag sültkrupmlit, és két üdítőt. Ő megdöbbenve nézett rám.
- Biztos vagy benne? Neked, és csajodnak ennyi hamburgert? - kérdezte angolul.
- Helyi evőversenyző vagyok - mondtam, majd gyorsan hozzátettem mikor láttam Evi idegességét - És ő nem csajom.
- Oh, bocsi. Akkor 85.99$ lesz. Tíz percen belül elkészül.
  Remek. Az egész keresetem fele mindig a kajára ment el. Elfogadtam, majd akartam továbbállni, de a fickó megszólított.
- Hé kajazabáló komám! Ha igaz amit mondasz - suttogott - Akkor fogadok veled: ha egy óra alatt felfalsz tíz hamburgert, akkor ingyen lesz! Ha nem, akkor 30%-os áremeléssel kell fizess! Belemensz az alkuba?
- Legyen - mondtam magabiztosan, majd kezet ráztunk.
  Evire néztem, aki felhúzta a szemöldökét, majd negyedszer hanyagul megvonta a vállát. (Sajnálom a szóismétléseket kedves olvasóm, de... Ez nagy szenzáció! Mindegy. Felejtsd el.) Rámutatott a dollár jelére, ami azt jelentett, hogy én fogok fizetni.
  A sarokhoz leültünk egy asztal mellé, távol a többi vendégtől.
  Az észlány még mindig idegesen nézett rám összefogott karokkal. Nem hittem, hogy ennek jó vége lesz, de azért megszólaltam magyarul.
- Kösz, hogy megmentettél.
- Szívesen.
- Szóval miért kaptam két pofont? Úgy adtad, mintha a pasid lettem volna, és ellógtam kurvákat ba... Izélni.
  Sóhajtott egy nagyot, majd ötödször megvonta nemtörődően a vállát.
- Te nagyon kedvelsz engem - jött ki a szájamból hirtelen egy rossz mondat. Hoppá.
- Ez bonyolult. Tudod mit, őszinte leszek veled. - ültében előrehajolt - Van amikor nagyon bírlak, olyankor nagyon szívesen beszélgetnék veled, de van amikor annyira tudlak utálni, hogy mindjárt tíz pofont adnék neked a legszívesebben - sóhajtott - Női hormonok.
- Szerelmes vagy belém.
- Gratulálok jövendőbeli férjem! - nagy gúnyt fektetett az utolsó szóra - Most kezdtél igazán gondolkodni, bezzeg mai napon nem mozgott a kicsi eszed, mielőtt bankot kezdtél volna rabolni. Mondd csak... Hova lett a csomó pénz, amit loptál?
  Ez szíven ütött. Honnan tudta?
- Kicsi fejecskédben felbukkant az a gondolat, hogy honnan tudtam? - kérdezte rosszkedvűen - Okos vagyok, nem tudtad? Okosabb vagyok nálad. Mentségemre szóljak... De a legintelligensebb iskolának a legesleg-intelligensebb diákja vagyok... - oldalra nézett idegesen - Jó, röviden szólva: tegnapelőtt kölcsön kértél egy golyóstollat tőlem, amibe benne volt az általam tervezett GPS-m. Most a zsebedbe van.
- Faszomba... - motyogtam, miközben a kérdéses tollat kikaptam a zsebemből. Evi csendet intett.
- Feltűnt nekem, hogy nem otthonodba volt a gólyostollad, így gondoltam kukába került... De ahogy néztem a térképen, hogy merre halad, rájöttem, hogy a magas kerítéseken ment át... Nem vagyok olyan hülye, mint te, oké? Csak te ugorhattál nagyokat. Aztán láttam hogy pont a zárás után bementél a bankba... Komolyan? Mekkora kárt csináltál?
- Inkább ne. Csak azt ne...
- Megint adnék neked egy pofont - mondta kissé haragosan - De szerencséd van, hogy most mindenki előtt nem fogom csinálni.
- Jó - mondtam vállat vonva.
- Dániel. Kérlek!
- Jó, őszinte leszek. Egy gyémántot loptam el, amit menekülés közbe odaadtam annak, akinek kellet, ő meg sok pénzt adott nekem a piszkos munkáért. Ez a rohadék csaj meg engem követett végig, hogy valahogy levadásszon. Valódi fekete párduc.
- Dani... - szólalt meg, de elakadt.
  Nem tudta, hogy hogyan fogalmazza. Túl nehéz volt neki is. Legalább öt percig szótlanul bámultuk egymást, ő gondolkodott sokat, én pedig feltűnően figyeltem a szép barna szemeit. Pofonosztás óta először mosolygott rám, mikor rájött hogy őt figyeltem.
  Ekkor megmozdult, majd kezdte a körmeit rágni. Gondolkodott.
  Megjött a rendelés, a fickó bocsánatot kért a zavarásért, és egy kis késésért, majd fogadásra emlékeztetve letette a sok hamburgert az asztalra. Csábítóan nézett ki az étel, de azért mégis gesztusokkal jeleztem Evinek, hogy ő vegyen belőle először.
  Egy kicsit tétovázaott, majd egyet elvett a tálból, és jóízűen harapott belé.
- Juhhús, mozzarella, saláta, paradicsom, és mindenféle ízesítések - mondta - Ha gomba lett volna benne, akkor neveztem volna kedvencnek.
  Megint harapott belőle, majd sültkrumpliból is vett.
- Allergiás vagyok a gombára - szólaltam meg, majd én is kezdtem enni. Gyorsabban ettem, mint Evi. Egy-két perc alatt hamar megrágtam, és lenyeltem az első hamburgert. Vettem a következőt. Ilyen képességgel is megáldott ez a "démon", aki belém szállt.
- Tényleg gyorsan tudsz enni, Dani - jegyezte meg - Mehetsz versenyevőnek. Úgyis éhes vagy egyfolytában.
  Mosolyogtam, majd kacsintottam. "Igen, így van" - gondoltam magamban.
  Evi elpirult evés közben, és félrenézett.
  Kevesebb mint fél óra alatt megettem a tizenkét hamburgert, hozzá a sültkrumplinak a felét is felzabáltam. Ezzel meg is nyertem a fogadást, és így nem kellet fizetni a kajáért. A elárusító srác azt hitte, hogy csak vicceltem. Ámélkodott rajtam.