Notes

Teljesen igazad van, a cipőjükben senki más nem élt le egy-egy életet.
tudom és nem is áll szándékomban megváltoztatni őket.
El is fogadom, és megértem, átlátom tetteik nagy részét, ismerve életük
történetét. 1939-től kezdve. Igazi képsort írtál le nekem, Te nagyszüleidről is,
szinte láttam magam előtt a látogatásaidat, a játékokat az udvaron. Köszönöm!
Szinte éreztem a kakaó ízét és a sparhelten pattogó kukorica füstjét :)

Nekem is részem volt mind az ilyenből. Sajnos valamely ponton a hipnózis vagy talán más,
túllendült rajtuk, már kádárkonyhán nőttek fel és nem tudnak tiszta tudást átadni.
Szeretetteljes, boci szemű, de jóindulatú generáció ők, a borzalmak és média is képes lehetett
kondicionálni a mai kor lélek-steril világára őket. Az önzúg zugában dúl az igazság és gazság igájának szellemi szemfényvesztése.

Tisztelem is őket, Viszont dupla a csavar.
Elfogadtam őket, de ők elfogadását kinőttem. Irányítani szeretnének még mindig mindenkit
a közelükben. Ez is aranyos, gondoskodásnak tűnhet. Sajnos nem fejlődött az érzelmi
intelligenciájuk. Nem lehet egyenrangú társként élni mellettük, pedig ezt kértem, akartam.
Baj ott van, aki nem az ő elképzeléseik szerint él, az aljas és minden más.
Húgom még határeset, hisz egy hét alatt egy-két órára látják, ha melegszik a levegő, mikor már elkanászkodnak,
érzékeli és távozik tőlük.
A szüleimet szintúgy. Aki viszont közelükben volt, van, mindegy ki az, fókuszban többet látják,
azt irdatlan szavakkal, rontásokkal illetik maguk közt susmorogva. Még senkit nem ismertem akit
elismerő szavakkal illettek. Talán úgy is értelmezhetem, hogy idősödve kezdtek olyanná válni,
mint az általuk, életükben elfogyasztott lények hatalmas serege. viszont Mert mondá, nem az öl meg, ami bemegy a szánkon, hanem ami kijön rajt.

Hálát, és mindazt amit akár templomban prédikációt hallgattak, látszatra adnak rá, de
megcsalják. Templomból kijövet, az utca embere persze nyomban átkozza a haragosát és szidalmakkal él.
(Szomszédok, régebben a szüleim, mikor mellettük éltek, vagy testvérem, mikor
párját bemutatta. Micsoda egy beszélgetéseket szoktak négyszemközt tenni! Húgom, volt hogy két hónapig nem ment hozzájuk)
Én elég erős biztosítékkal vagyok megáldva, de megedződött tűrőképességgel
tudom ezt véletlenül is meg-meg hallani, elviselni. Szomorú is vagyok, de a teremtő reszelőt, és
vésőt tett a közelembe; őket, hogy engem csiszolgassanak. Én pedig úgy érzem, mégis itt, a közelükben
látok, érzek hatalmas perspektívát, ezen a helyen, vagyis ahol most ők vannak. Nem menekültem el.

Bántott egy időben, mikor olyanok miatt is csúnyán szidalmaztak, akár hogy gyümölcsfákat ültettem
a föld végére, vagy akár tetőt igyekeztem javítani, kemencét építeni. Bármit, amit ők nem terveztek.
Nehezen tűrhető hangokat képesek hallatni. Olyan földek végét említem, ami kívül esik már az ő járásukból,
nem tudnak már kimenni, véletlenül sem akadályozza őket. Talán szeretnék ha nem változna semmi, akkor sem
ha ők már nem tudnak tenni. Persze a család különböző ágaiból vannak földjeink, apai és anyai ágon egyaránt.
Vágott már ki sikeres oltványomat, az első sikerélményemet. Nevetve jegyezte meg, hogy minek az ott.
Ilyen már nem történik, már nem aktívak. Már beszűkült a hatáskörük, és csak szavak maradtak.
Ezért a legbékésebb legtöbbet adhatom nekik, kötekedés mentes, magyarázkodás és minden egyéb nélkül;
A csendet.
Vetem a magokat, és már nem áhítatoskodom egy csepp elismerésükért sem, és nem csüggeszt, szomorít el napokra
a szidalmuk, véleményük. De örülök, hogy látják amit teszek - remélem a szépet, ha ezen életben szélsőséges is
a megítélésük efelől, bízom benne, hogy jót és jól teszem.