Notes

No, igen, a spitz rum.
Amikor először találkoztam vele, akármit is mondtak, nem akartam elhinni. Az én társaságomból kevesen ismerték, de ők eléggé.

A tapasztalat nem engedte, hogy pókerarccal meséljen róla. Még akkor is erős kételyeim voltak, mikor megláttam a pult mögött a polcon. Egy kerekded, szinte formátlan, már már ízléstelenül otromba üveg, az elején a kissé hívogató, de dizkréten maradi matrica.
Kikértük, és miközben jóbarátom kiemelte, hogy ezt most kólával fogjuk kérni, akármilyen kemény vagyok, a pultos fizetésnél megerősített minket arról, hogy nem vagyunk normálisak, és egy huncut mosollyal ahoy-t intett - a májunknak is.

Kisétáltunk a kinti kerthelyiségbe, feltűnésmentesen befészkeltük magunkat a sarokba. Nézegettem egy darabig, és hatalmas késztetést éreztem rá, hogy megszagoljam. Akaratlanul a süteményre asszociáltam az édeskésen hívogató rum illattól, és felvillant ahogy a pultoslány is megszagolta, majd cinkos, tettetett naivsággal mosolyogva felkiáltott: "sütii!".
Közben az ivócimborám -bár a felirat Spitz 80-t említett - felvilágosított, hogy ez egy 80 fokos rum, mégis tudjam, mire is készülök.

Kis ideig nézegettük, én kissé feszengve törölgettem a páracseppeket a kis kólás üvegemről, ami sokat sejtetően, szinte mindenttudóan állt ott a kis rumos pohár mellett - ez a 4 cent igazán szerény mennyiségűnek tűnt. Ittam már 62-fokos házi pálinkát, meg talán erősebbet is, ha azt kibírtam a pálinkák jellegzetes ízével, ez igazi ajándék lesz.

Végül Gergely ráúnva a tétlenségre javasolta, hogy essünk már túl rajta, és jelentősségteljesen, szinte lemondóan felemelte a poharát - majd továbbra is ezzel a kifejezéssel az arcán - le is húzta, én pedig kissé mesterkélten kapkodva követtem őt ebben.

Az első reakcióm volt az a csapda, amibe a hívogató illaton kívül beleesik a tudatlan ember:
- Óh, hát mi volt, ez nem is érzek semmit. Lehet, hogy nem is 80 fokosat ké...
... És itt elakadt a szavam. Arcomon eluralkodott a kissé kínlódó arckifejezés. Ahogy éreztem hogy kissé bénítólag hatott a nyelvemre, sőt, egész szájüregemre, próbáltam legyűrni az ital utolsó cseppjét is, ami akkor már égetett. Ez okozott egy kis nehézséget, hiszen a szám olyan száraz volt a 80%-nyi alkoholtól, mint a kalahári.
Mindez másodpercek alatt történt - mikor rájöttem, hogy nem tudok mit tenni az égető érzéssel, roppant kifejezően belekapaszkodtam az asztal sarkába, és talán ebből is erőt próbálván meríteni, levegőért kaptam.
Nem ment.
Kissé éreztem, ahogy a spitz rum megszemélyesített köntöst ölt fel magára, és most kissé gúnyosan vigyorogva a markában szorít.
Másodszori próbálkozásomat az arcomon megjelenő önironikusan keserű
mosoly, de mindemellett leginkább könnyek koronázták.

Ahogy lassan , szinte jellegtelenül lecsúszott a torkomon, éreztem, ahogy a gyomrom felé tart, és bizonyos voltam, hogy ha leér, égetni fog alapossan. E gondolatom felénél már éreztem, hogy leért, és ezt az égető érzést - némi perverziót elővéve - még élveztem is.
Aztán utána lassan azért elmúlt az egész pokoli szeszes égetés, ám még mindig szárazságot éreztem a számban, és végig a torkomon - ahol a kellemesen égő érzet, és a rumos utóíz honolt - ami még mindig kissé fel volt korbácsolva e mélybarna sűrű nedű által.
A gyomromba atomvillanás, és égő szénaboglyák érzete költözött, úgy, hogy szinte láttam.

Egy perc csendes hatásszünet után próbáltunk úgy beszélni tovább, mint előtte, de szesztársam arcán már látszott a rumos kisimultság, és innentől a beszélgetésben a hosszú körmondatok helyét felváltották a rövidebb, ám sokkal kifejezőbb rövid mondatok, melyek egyszerre kérdeztek, és válaszoltak is.

Hirtelen , ahogy vártam hogy valamit érezzek már abból a nagy szesztartalomból, észre sem vettem, ahogy a jellegtelen semmit-sem érzés lassan rámterült.
A többiek persze - akik közben megérkeztek, és csocsóztak éppen, folyamtosan kérdezgették, hogy jól vagyok-e.
Először ezt az érzést annak tulajdonítottam, hogy kezdek álmosodni, és a fáradtság immáron erőt vett rajtam bambulás formájában.
Szó szerint légies volt az egész, és kicsit hasonló , mint amikor az ember hirtelen, vagy inkább elsőre tép be, és nem tud még mit kezdeni az érzéssel, és attól fél hogy "el fog szállni".

Azonban mikor próbáltam kilépni ebből az érzésből, nem tudtam, bárhová néztem, kissé bambultam, és mintha halkabban , de inkább ömlesztettebben hallottam volna a körülöttem lévő jó kedélyű csevejt.
Az a hirtelenség , amilyen elsöprő, szinte elemi erővel ütött meg a rum, szó szerint letaglózott.

Pár órával később elbúcsúztam tőlük, és bár a hirtelen jött érzést elveszítettem, azért még mindig kellemesen zsongott a fejem.
Ezután már a buszon hazafelé tényleg csak a zenére figyeltem, és teljes átéléssel összeolvadva kedvenc zenéimmel, szinte szeretetteljes "megértéssel".

Nem kicsit rúgtam be aznap, ám ez a nap mégis sokkal bensőségesebb, és kellemesebb emlékként marad meg bennem, mint egy kósza varacskolás a royal vodkával és egy másik haverommal.